Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Kabdebó Lóránt: Egy vers vágóasztala (Szabó Lőrinc fekete kultusza)

ráló mozgalom, illetőleg jelenség belső átgondolására-átélésére vállalkozik. (Ellenpróbaként: a harmincas évek elején (1931-ben) jelenik meg a Kner Nyomdában, párizsi és budapesti kiadói jelöléssel Márai és Dormándy huszadik századi történelmi képeskönyve, fedlapján - kritikusan! - a nácizmus és a bolsevizmus, Sztálin, Hitler illetőleg a sarló és kalapács és horogkereszt mint korszakmeghatározók, jelzésével. Seiz années d'historié 700 fotographes, Flammarion Paris, Panthaeon Budapest.) De térjünk vissza a Vezér című vershez. Hagyományos módon, hagyományos szerepben nyilvánul meg a vers esetében Szabó Lőrinc, mint költő. Végigmegy egy kortárs jelenségen, végiggondolja-átéli és ezáltal ad abszurdum is vezeti. (Párhuzamként: lásd Heidegger rektori beszédét, amely köztudottan átveszi a náci frazeológiát is, hogy átélve utóbb immúnissá, vitatkozóvá váljék vele szemben.) Szabó Lőrinc költészetében a vezér-elv a továbbiakban csakis megítélten lesz jelen, gondoljunk csak a Szun Vu Kung lázadása vagy a Vang-An-Si című versekre. Éppen A költő és a földiek című programversét kommentálva diktálja élete végén a Vers és valóság-ban: „Érdekes, hogy felháborít mind a tömegnek, mind a messianistáknak az érdekképviselete". Nem érdekképviselet tehát a történelmi témájú vers, inkább: kíváncsiság. De nemcsak egy történelmi jelenség átélve-megítélése a vers, hanem egy költői magatartás levetkezésének zárómozzanata is. És számomra most ez a fontosabb. A „Legyen a költő hasznos akarat"-elv felváltása. (Magyarázó kitérő) A Tücsökzené-ben újraírja a költő a Sátán programversét, A költő és a fóldiek-et. A Vers és valóság-ban pedig ezt mondja róla: „Azért van a teljes vers idézőjelbe téve, mert mintegy distanciát akartam jelezni, azt, hogy mindezt nem okvetlenül a mostani énem mondja, hanem az 1926-os, A Sátán műremekei-ó." Dokumentum már csak a vers, éppen a közben elhagyott, sőt visszavett, benne megfogalmazott program okán.) A pragmatikus politikai preferenciájú költészet válsága Szabó Lőrinc költészetében 1927-28-ban zajlik. Szinte legkorábban őnála a politikával szakító költők közül. Ha ez sokáig csak mentegetendő adat volt, engedtessék meg e szempontból most előnyére jelezni ezt a tényt. A Vezér című ebben a folyamatban egy - még egyirányban végiggondolt - lehetőség. Legtöbb ekkori versében ugyanakkor éppen az egymásnak ellentmondó vershelyzet a jellemző. Ha Illyés a Vezér-t monológnak minősíti (és joggal), a többi (leginkább kötetben kiadatlan) verse dialóg, méghozzá lezáratlan dialógus. Jellemzőjük a Tízezer magyar gyermek című, még Sátán-os jellegű szociológiai tan vers egy beszélgetésből ellesett mottója: A: Rettenetes. De ne törődj vele, mert mindezen nem lehet változtatni. B: Nem lehet változtatni? Hisz ez még rettenetesebb! Ebben a dialógusban megjelenik a tehetetlen lázadó, aki akár szociológiai tematikával, akár mulandó biológiai létének problémáival pragmati-