Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Ratzky Rita: Petőfi öltözködéséről

kasztor-kalapot viselt; de még az utczán is, csikorgó hideg télben semmi felöltőt, csak báli ruhát. Demonstrált a civilizáció melett. Megbocsátottuk neki. Csak Pálffy Albert tűnt ki a társaságunkból, quatre épingle divatszerű öltözetével, amit kiegészített a még addig szokatlan monokli. De hát fidélis pajtás volt s a szép talentumáért elnéztük neki ezt a különczködést: hogy ő európai akar lenni. A saját megkülönböztető jeleim közül csak azt az egyet említem fel, amit egy akkori arczképemen találok megörökítve, hogy egy széles fekete nyakravaló úgy volt a nyakam körül csavarva, hogy az inggallérból egy csepp se legyen látható: ahogy a század elején viselték apáink. Aztán karbonári köpenyeget viseltem, büszkén általvetve balvállon, mint egy veronai nobili. Ezzel merőben ellenlábas nézetet vallott Petőfi. O neki meg semmi nyakravaló sem rontotta a termetét, hanem a helyett a széles, keményítetlen inggallérokat kihajtó az atilláján túl. Ez pedig ő neki illett nagyon. '^

9 Összegezve: 1845-től - amikor már levetette a nótárius ruhát - 1848 őszéig - amikortól többé-kevésbé már katonai egyenruhát, illetve annak „petőfiesített" változatát viselte - öltözködése kettős arculatú. Tovább hordja a magyar nemzeti viselet népi változatának ruhadarabjait, a posztódolmányt, a csizmát, a pörge kalapot, és ezzel párhuzamosan az úri, a városi divatnak megfelelő holmikat, a selyemből készült atilladolmányt, a cilindert, a claque-kalapot is. Városi ember lett, de olyan, aki magyarságát szerette hangsúlyozni. (A szabadságharc alatt az osztrák hadseregben körözött, hibáktól hemzsegő személyleírásában az bőszítette legjobban, hogy német divat szerint öltözőnek mondták.) Öltözködése egyaránt magán viselte a népvezér szerepre készülő forradalmár-népköltő és a társaságbeli, romantikus költő-értelmiségi figurájának jegyeit. Lehet, hogy ezt a kettősséget nem kísérte feszültség, sokarcú, gazdag egyéniség volt, élete során számos magán- és közéleti, költői „szerepet" sikerrel játszott el. (A forradalom és a szabadságharc sodrában) A márciusi fiatalok öltözéke külön kutatási téma lehetne. Akárcsak a nagy francia forradalomban, 1848 Pestjén is politikai jelképpé váltak egyes ruhadarabok, díszek. Erre vonatkozóan Bulyovszky Gyula naplója szolgál ritka adatokkal, elsősorban Vasvári Pál öltözékével kapcsolatban.

40 Jelentése volt a kalapok, kalpagok mellett viselt tollak színének: Vasváriék eleinte fehér marabu tollat hordtak, Petőfi a flamingók (Madarász László, Irányi Dániel stb.) piros színét, de ábrázolták őt piros-fehérzöld színű tolldísszel is, amint Petőfiné, Szendrey Júlia ifiasszony is piros-fehér-zöld főkötővel borzasztotta el a nemesi középosztály hölgytagjait (Kaffka Margit, kézirat). Március 15-e szimbólumát, a kokárdát természetesen Petőfi is hordta, valószínűleg többel megajándékozták, csakúgy a nemzetőr karszalagot mint Barabás Mikós Petőfi mint nemzetőrbe bizonyítja. A Barabás-képen megjelenése nagyon mértéktartó, ünnepélyes, szinte áhítatos. A jól ismert fekete atillát csak a gyöngyös kokárda díszíti, és a kard sem olyan ijesztő