Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

Annyira megszokta és megszerette Arany „Toldi"-jának és több más epikus költeményének felező tizenkettes sorait, hogy az efféle hat-hat ütemű sorok időnként szinte ösztönösen jelentkeznek elbeszéléseiben. íme néhány példa: „Könyörülő isten! || ő arcul ütötte || a kegyelmes urat. || Jaj, uram teremtőm, || tán fejét is veszik." („Az a fekete folt") „Észreveszik. . . hogyne... H az őrlő asszonyok || az odanézést is, || a visszanézést is. || Szóba rakják. . . hogyne. . . || s amit nyelvük érint, |j nyomban feketébb lesz." („A bágyi csoda") „Regényes völgyeink, || ha ti megszólaltok. . . || Az öreg Bogát-hegy || ha kilép a ködből, || a földszakadékok || színes kavicsai || beleavatkoznak || a jó palócok dolgába. Erdők, mezők, tavak, || folyamok, nádasok || zordonan beülnek || a bírói székbe. . ." („A »kiralyne szoknyaja«") stb. Különösen hosszú ritmusos szakaszt találunk ,,A kis prímás" című elbeszélésében, ahol a megyei bandériumok seregszemléjét, illetőleg zászlóinak leírását adja: „Nógrád lobogóján || pajzsot tartó vitéz; || úszik a napfényben || Bars három temploma, || Győr három folyója || skárlátszín mezőben..." stb. A felvonulásnak ebben a színes leírásában Mikszáth leplezetlenül, naiv hűséggel követi Arany Jánost. (Vö. „Toldi szerelme" VII. ének.) De találkozunk Mikszáth elbeszéléseiben más ritmusegységekkel is, nemcsak hatüteműekkel, amelyek szintén erősen versszerűek. Később már nem verselgetett, de a ritmusnak, a nyelv zenéjének ez a feltűnő kedvelése mindvégig jellemzi művészi prózáját. 1871 végén Mikszáth odahagyta Mauks Mátyás irodáját, s beállt ügyvédbojtárnak ugyancsak Balassagyarmaton. A következő év tavaszán különös meglepetés érte, mely egyszerre véget vetett hivatali „karrierjének". Megpályázta a Nógrád megyei aljegyzői állást, de azt nem vele, hanem egy dzsentri-ifjúval töltötték be. Mikszáth eleinte nem fogta fel teljes mivoltában ezt a csalódást. Még sokáig megőrizte rokonszenvét a megyei élet és a megyei urak iránt. Jól érezte magát közöttük, a humoros I a