Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

pedig minduntalan fölfedezhetjük azokban az elbeszéléseiben, ahol csintalan, kedves bakfisokról van szó. Ezek mind Ilonka leánykori arcképének visszfényei. Ilonkával csak titokban tudott levelezni a szülők tilalma miatt, minthogy Mauksék az állástalan és vagyontalan, könnyelmű fiatalembert nem tartották alkalmas férjnek. Ezek a titkos szerelmi levelezések sokféle változatban újulnak meg Mikszáth későbbi elbeszéléseiben. Gondoljunk csak a Prakovszky-elbeszélésre, ahol a szerelmesek dinnyevirágba rejtik leveleiket; „Akli"-ban egy csacsi fülébe, a „Különös házasság"-ban pedig a patakon lebocsátott papírhajókba. . . Az Ilonkával folytatott tréfás levelezés Mikszáth írásművészetének kifejlődéséhez is kétségtelenül hozzájárult. De becsvágyát is fölkeltette szerelme. A kopott külsejű fiatalember meg akarta mutatni, hogy méltó a mohorai kisaszszony szerelmére. írói működése voltaképpen ezzel az időszakkal kezdődik, 1870 táján, huszonkét-huszonhárom éves korában. Eszményképe, Jókai, ennyi idős korában már országos nevű író volt! Mikszáthnak még tíz évig kellett küszködnie, míg elismeréshez jutott... Ebben az időben Mikszáth sokat olvas, főleg Jókait és Dickenst. Jókai a kedvence, őt választja mintául, az ő fénykörébe szeretne kerülni. Amikor arra gondol, hogy írásainak pesti fórumot találjon, Jókai lapját, az „Igazmondó"-t keresi föl. Az „Igazmondó" 1869 óta sűrűn közli Mikszáth verseit, 1871-ben pedig tíz-aranyas pályadíjjal tünteti ki egyik novelláját. A fiatal Mikszáth szorgalmasan versel. Versei nem mutatják a későbbi nagy író kivételes tehetségét, erősen érzik rajtuk Petőfi és Arany utánzása. Lírai verseiben Petőfit, az epikában Aranyt követi. Mégis komoly jelentősége van e költői kísérleteinek: erősen fejlesztik stílusérzékét, s nagy szerepük van mondatritmusa kialakításában.