Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)

nem az ragadta meg, ami a húszas évek végén és a harmincas évek elején a Villon-kultuszt Európa-szerte, de különösen a weimari Németországban magyarázza: a stabilizálódó kapitalizmus elleni lázongás „csavargó-romantikája", hanem ebben a „csavargó-romantikában" és e romantikán túl a népiességnek jellegzetesen városi, tehát éppen nem paraszti megjelenési formája. Költészete ezen az alapon tudja egyesíteni éppúgy, mint Villon költészete, a groteszk és a tragikus elemeket, a realisztikusan egyszerű és a sokrétűen bonyolult, a valóságot átkozó és az önmagát ironizáló elemeket, nyelve a bizarr és az egyszerű, a leheletszerűen finom és árnyalt és a szinte gorombán szókimondó jellemzés elemeit. József Attila „népiessége" az egyetlen, amely a Nyugat irodalmi forradalmának nagy nyelvi vívmányait megőrizte, sőt saját költői nyelvét ezekre építette. Ez persze nemcsak a költői nyelv, nemcsak a stílus kérdése volt, hanem a líra érzelmi skálájának szélességét is jelentette az élet és a lélek, a valóság és az ember titkaiba való mélyebb behatolásra való képesség kérdése is. József Attila költészetének első korszakában ez a sajátos népiesség egyben leszámolást jelentett költői kamaszkorával és e kor stílusával, az expresszionista szürrealista szabadverssel. E soroknak nem lehet céljuk, hogy teljes terjedelmében felvessék és tárgyalják az avantgardista költészet és a proletárköltészet kialakulásának viszonyát. Azt a kérdést, vajon az avantgardista költészet afuturizmustól és az expresszionizmustól a szürrealizmusig a maga formaromboló kísérleteivel játszott-e, és ha igen, mennyiben játszott bizonyos fokig pozitív szerepet a szocialista líra kialakulásában. Mindenesetre nehéz nem visszautasítani azt a következtetést, hogy az a lázadás, amely a szocialista líra oly jelentős képviselőinél, mint Majakovszkij, Johannes R. Becher, József Attüa, Aragon és Éluard fejlődésük kezdeti korszakában az avantgardista költészet különféle mozgalmaiban való részvételben fejeződött ki, semmi egyéb nem lett volna, mint a