Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)

burzsoá dekadencia fertőzése oly költőknél, akik még nem jutottak kellően szoros és szerves kapcsolatba a forradalmi munkásmozgalommal. Valószínűbbnek látszik, hogy itt bizonyos értelemben szükségszerű szakaszról van szó: át kellett esni az avantgardizmus negatív tapasztalatainak a népi és nemzeti formától, valamint a kapitalizmussal való szembefordulás egyszerű emberi tartalmaitól eltávolító és elidegenítő formalista dekadencia tisztítótüzén ahhoz, hogy a fordulat a népihez, a nemzetihez és az emberihez a maga teljes gazdagságában és következetességében végbemehessen. József Attila 1926-os párizsi tartózkodása alatt szoros kapcsolatba jut a L'Esprit Nouveau folyóirat körével, amelynek szerkesztőségi értekezletein Magvarországot képviselte, és jellemző, de nem véletlen, hogy Párizsból hazatérve, végrehajtva költészetének népies fordulatát, nyílt polémiában tagadja meg és bírálja a magyar avantgardizmus fő képviselőjét Kassák Lajost, de soha egyetlen bíráló, megbánó vagy visszautasító szót nem ejt ki arról a hatásról, amelyet rá a francia avantgardizmus képviselői Claude Severac, Marcell Sauvage, Tristan Tzara és a többiek gyakoroltak. Nem lehet kétséges, hogy Lenin megállapítása arról, hogy a marxizmus nem semmisíti meg, hanem kritikailag elsajátítja és továbbfejleszti az emberiség egész fejlődésének kultúráját — mutatis mutandis — érvényes a szocialista költészet és az azt megelőző költészet viszonyára is. József Attila szocialista lírájának egyik alapvető jellegzetessége éppen az, hogy magába olvasztotta és állandóan jelenlevő mozzanatként tartalmazza nemcsak Petőfi Sándor demokratikus népies költői stílusát, amely a paraszti népdalt a szépség általános nemzeti szintjére, emelte, Ady Endre lírai stílusforradalmának vívmányait, amelyek a magyar költői nyelvet végleg kiemelték a provinciális falusiasság korlátoltságából és alkalmassá tették a modern városi élet bonyolult érzelmeinek kifejezésére. Tartalmazza ez a líra a kapitalista embertelenséggel való szembeszállás és lázadás még nem proletár-szocialista, hanem értelmiségi, kispolgári élmé-