Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)

letörli: várnak komoly kurucok, míg pókos lovad mégis bekocog! (Lucához) Úgy kellesz, mint parasztnak a föld, a csendes eső és a tiszta nap. Úgy kellesz, mint a dolgos tömegeknek, kik daccal s tehetetlenül remegnek, mert kínjukból jövőnk nem született meg, munka, szabadság, kenyér s jószavak. Ügy kellesz nekem, Flóra, mint falun villanyfény, kőház, iskolák, kutak; mint gyermekeknek játék, oltalom, munkásoknak emberi öntudat. Mint minta, mint az erény a szegénybe, s ez össze-vissza kusza szövevénybe, társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe', mely igazodni magára mutat. (Flóra, 3. Már két milliárd, 1937.) Azt hiszem József Attila az egyetlen költő a világirodalomban, aki egy egész társadalmi, politikai programba öltözteti bele a szerelmi vallomását. És ugyanakkor ugyanolyan gyengéd, újszerű finomsággal tudja részletezni a szerelmi érzés legbensőbb árnyalatait, mint természetleírásaiban. M