Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)

Ha kerülsz, ne kerülj el messze, köténykéd lennék, ne tépj össze, dalocskád lennék, ne hallgass el, kenyérkéd leszek, ne taposs el. (Sok gondom közt, 1928.) Ugyanez a már-már himnikus gyengédség szólal meg: Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szivemhez szívvel keveredsz-e, látlak, hallak és énekellek, Istennek tégedet felellek. (Áldalak búval, vigalommal, 1927.) Ő a mezőn a harmatosság, kétes létben a bizonyosság, lábai kígyóim tapossák, gondjaim mosolyai mossák. ízét adja a tiszta víznek, száját adja a tiszta íznek, hazaszólít, amikor űznek, szemében csikó legelészget. (Megméressél! 1937.) A szerelem leolvasztja a költő szívéről a társadalmi elnyomottság jegét, segíti kitörni a modern elszigeteltség börtönrácsai közül, segíti a költőt az ön-