Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)

Karóval jöttél, nem virággal, feleseltél a másvilággal, aranyat ígértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz, Magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad, híres vagy, hogyha ezt akartad. S hány hét a világ? Te bolond. Be vagy a Hét Toronyba zárva, örülj, ha jut tüzelőfára, örülj, itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet. (Karóval jöttél, 1937.) De vajon ki tudná pontosan megvonni a határt a halállal szembenálló és önnön magányát siratva ironizáló és a fasiszta barbársággal szembenálló, az emberiséget s benne önmagát is káromló költő érzelmei között? Világosítsd föl gyermeked: A haramiák emberek; 2 I