Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)

fel, azzal az igénnyel, hogy a szocialista lírának egyszer s mindenkorra a nép­élet tényeinek ábrázolásában, a polgári líra bonyolultságainak kiküszöbölésé­ben és a költői stílus demokratizálásában, helyesebben: egyszerűsítésében kell kimerülnie és semmi másban. Ha ez bekövetkezik, akkor a szocialista líra csak a proletárköltészet szektáns irányzatával való harcban tud magasabb színvonalra eljutni, csak ebben a harcban tudja kivívni magának azt a jogát, hogy az emberi érzelmeknek legalább olyan széles skáláját fejezhesse ki, mint a polgári líra. És csak, amikor ezt a jogukat kivívták, leküzdve a szektáns proletárköltészet visszahúzó tendenciáit, lettek a proletárköltészet olyan alakjai, mint Maja­kovszkij, Becher, Wolker, Aragon és Éluard, Neruda és József Attila valóban nemzeti költőkké, új költői típusokká, akik egyszerre képesek megérezni és megénekelni a munkásosztálv és az emberiség örömeit és fájdalmait, céljait és törekvéseit, életét és'harcait. József Attila költészetének szocialista jellegét nem csak a munkásosztály helyzetéről és harcairól, állapotáról és jövő­jéről szóló verseiben kell felismerni, hanem nem kevésbé szerelmi költészeté­ben, új természetlátásában, költői nyelvének újításaiban, filozófiai és hazafias lírájában. És nem utolsósorban abban, hogy ilyen szélesen és mélyen tudta át­érezni, megérteni és kifejezni népének, korának, kora emberének érzelmeit. József Attila osztozik Petőfi Sándorral és Ady Endrével abban, hogy élete és így költői munkássága is nagyon rövid ideig tartott. Első költeményeit 17 éves korában közölte Magyarország legnagyobb irodalmi folyóirata, ugyan­ekkor, 1922-ben jelent meg első verskötete „A szépség koldusa". „Csodagyerek­nek tartottak, pedig csak árva voltam" - írta 1937-ben, halála évében, egy öné­letrajzi vázlatában. Rövid két évtizedes költői pályafutása 3 szakaszra osztható: az első szakasz a költői útkeresés kora, amely József Attila Párizsból való haza­térésével ér véget. A második szakasz: 1926—32-ig tart. Ezekben az években a költő egybeforr az illegális párttal, a munkásosztály harcaival. Három vers-

Next

/
Oldalképek
Tartalom