Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)

nem eléggé forradalmi, nem eléggé proletár költőt. Pedig ebben az időben József Attila már megírta azóta klasszikussá vált nagy proletárkölteményeit: a ,,Tömeg"-et, a ,,Szocialisták"-at, a ,,Tőkehaszon balladájá"-t, a,,Mondd, mit érlel?" című verseit, amelyek szinte lírai enciklopédiái a 19-es forradalom veresége után újra erőt gyűjtő, harcba induló, szenvedő, de lázadó magyar munkásosztály helyzetének, eszméinek és lelkiállapotának. A proletárköltészet elválása a polgáritól minden országban sajátos körülmények között megy végbe, különböző problémákat vet fel aszerint, hogy milyen a forradalmi munkásmozgalom általános helyzete és ideológiai fejlettsége az illető országban, hogy mik az előzményei a proletárköltészet fellépésének, milyen a színvonala, milyen mélyek a gyökerei a polgári költészetnek a nemzet dolgozó tömegeinek lelkében és öntudatában. Holmi általános sémát felállítani: ostoba és reménytelen vállalkozás. De eléggé általános jelenségnek látszik, hogy a proletárköltészet a polgáritól mindenekelőtt tematikai megújhodásában válik el: a munkásosztály és általában a dolgozó nép életének, nyomorúságának, embertelen sorsának, mint költői témának felfedezésében és ábrázolásában. Ehhez járul, formális mozzanatként a költői stílus demokratizálása: a túlbonyolult individualista érzelmek kifejezésére kifejlesztett költői nyelv bizonyos leegyszerűsítése, a visszatérés a népnyelvhez (sokszor a városi élet legnyomorultabb rétegeinek argot-jához). De a proletárköltészetet csak fellépésének első időszakában jellemezhetik a fenti mozzanatok. Ha megreked a munkásosztály, a dolgozók nyomorúságos helyzetének puszta ábrázolásában, a polgári dekadens líra túlfinomult érzelmeinek, valamint a költői kifejező eszközök leegyszerűsítésébenjakkor lemond arról, hogy proletár lírából általános nemzeti költészetté váljék, tehát elkerülhetetlenül szektánssá válik. De szektánssá válik akkor is, ha a proletárköltészet első fejlődési szakaszának fent vázolt jellegzetességei olyan külön irányzatként merevednek meg, amely kizárólagossági igénnyel lép