Sára Péter - Pölöskei Ferencné szerk.: Ady Endre 1877–1919 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 2. Budapest, 1957)

Csordulj, kedvem, Ezt a kutya, másért síró, Szú-megrágta, táblabíró, Magyar sorsot nem érdemlem. Szerelme, utolsó s boldog szerelme is hányszor lágyítja dallá szavát, éppen azokban az években, mikor eljut a puritán, cicomátlan, kemény szavú monumentális költeményekig: Talján kisasszonyom, Nem mehetek hozzád, Idegen lovasok Portámat tapossák. S a háború embertelen viharában ilyen virágot nyújt asszonyának: Hetedhét országban Nem találtam mását, Szeretem szép, beteg, Csengő kacagását, De nagyon szeretem. S még mennyit kellene és lehetne idézni ősi, népi, zsoltáros, kurucos dallamú dalaiból! De ennyi is elég annak bizonyságául, hogy a bálványdöntő Ady maga is visszajutott oda, ahol a költészet ősforrása buzog: az egyszerű érzések dallá csorduló tisztaságához.