Sára Péter - Pölöskei Ferencné szerk.: Ady Endre 1877–1919 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 2. Budapest, 1957)

Csak azért volt ő olyan szép, Hogy ő engem megteremjen, Hogy ő engem megfoganjon S aztán jöjjön a pokol. A szerelem: „Örök harc és nász", melyben „Máriától Veronikáig ívelnek el a férfi-karok." Lédát csupa ellentétbe fogva jellemzi: Száz alakban százképpen látlak, Látlak Ruthnak és Delilának, Látlak mindenkinek. Látlak szelidnek, látlak szépnek, Csúnyaságnak, gyönyörűségnek, Látlak mindenkinek. Látlak életnek és halálnak, Tornak, gyásznak, áldásnak, bálnak, Látlak mindenkinek. Ő akarja megírni a testi szerelem kendőzetlen eposzát s ő sóhajt így Lédához: „Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni." Istenes verseiben is ugyanezt a szemléletet leljük. Isten hol ködoszlató fény („Oszlik lelkemnek barna gyásza: Nagy, fehér fényben jön az Isten"), hol meg azt panaszolja, hogy „soha-soha napvilágon" nem látható: