Friedrich Ildikó szerk.: Élet és Literatúra. Muzárion. 1826–1833. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. 19. századi magyar folyóiratok repertóriumai, Budapest, 1991)

Fenyő István: Egy különös és különleges folyóirat: az Élet és Literatúra

rehabilitációját, s kinek ellenérvei sorában már a „kor lelkének" felismerése az egyik legfontosabb. A „Zalán" esetében még frappánsabb a válasz: ezúttal antológiák teszik közvetlenül érzékletessé az ellenérveket. Egyfelől közlik Kazinczy, Kölcsey, Döbrentei különféle átírásait, másfelől pedig amaz eposz-invokációból álló összeállítást, mely négy korszak sajátszerűségét, négy ellentétes költőegyéniséget meghatározó jellegét, ugyanakkor az emelkedés ívét van hivatkozva bemutatni. Összeállítást, melyben immár a „Zalán" lesz a tetőpont: csúcsa az individualitás és szubjektivitás elvei történeti korok folyamán megvalósuló fokozatos előretörésének. (Az eredetiség-programról) A kor másik nagy fontosságú irodalomkritikai gondolatkörét, az eredetiség elvét ugyancsak Kölcseynek három egymást folytató tanulmánya vezette be a folyóiratba, s ettől kezdve ez úgyszintén vörös fonalként húzódik végig a közölt cikkanyag szövetén. E három értelmezés közül az első, az Iskola és világ az antikvitás imitációjának meddőségével, a megváltozott szellemi éghajlattal kapcsolatosan mindjárt az alkotó cselekvést, főképp pedig a saját erők kifejtését álh'tja a közönség elé követendő princípiumokként. A Nemzeti hagyományok pedig valósággal apoteózisát adja az alkotó energiáknak: az eredetiség itt, majd ennek nyomán a folyóirat közleményeiben elválaszthatatlanul összeforr mind a történeti fejlődés, mind pedig a nemzetiség ideáival. E nemzeti eredetiség lesz alapvető értékjegye a világirodalom s a hazai produkciók történeti vázlatainak: akiknek költészetét az Elet és Literatúra programirata elismeréssel illeti, azok „való érzésük", „lelkük nagy ereje", „saját tüzük" alapján szolgálnak rá erre. Az eredetiségnek "más, az adott történeti szituációban magasabb típusa jelenik meg a csatlakozó Körner-tanulmányban: a karakterek teremtése, a sorssal küzdő jellemek — azaz az alakító individualitás igénye. Az eredetiség szubjektív-önfeltáró funkciója mellé kerül az emberábrázoló, lélekrajzi szerepkör, megnyilatkozási formák, ábrázolási közegek terén pedig az addig túlsúlyban levő lírai műfajok mellett előtérbe jutnak a drámaiak. Ujabb oldala lesz a folyóiratban az eredetiségelv kifejtésének-kamatoztatásának: a komikum. Kölcsey tanulmánya Kisfaludy Károly vígjátékáról, A leányőrzőről, ennek az esztétikum körébe vonásával, a nem