Friedrich Ildikó szerk.: Élet és Literatúra. Muzárion. 1826–1833. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. 19. századi magyar folyóiratok repertóriumai, Budapest, 1991)

Fenyő István: Egy különös és különleges folyóirat: az Élet és Literatúra

készüléséről a Hazai s Külföldi Tudósítások, s valóban október elején jelent meg az első, majd 1827 márciusában a második kötet. Közben a folyóirat címét is meg kellett változtatni: 1825-ben megindult a FelsőMagyar Országi Minerva, ezért az eredeti címet — Minerva — elejtették. Helyette a jóval romantikusabb Elet és Literatúra címet választotta Szemere és Kölcsey, irodalmunkat az élettel először jelölve meg idehaza programszerűen szorosabb egységben. Az Elet az életben előforduló dolgokat — levelezéseket, jeles gondolatokat, mondásokat, vitákat — volt hivatva jelenteni, a Literatúra pedig jelesebb műveket és kritikákat. Vagyis nemcsak a művekbe, hanem a művek születésébe is igyekezett beavatni olvasóit az új folyóirat, az írók életébe, gondolkodásába, egymás közti viszonyaiba. A címben is megjelölt „élet" különben egyként tükrözte a német klasszikus filozófia és a liberális ideológia szellemiségét, főként pedig mindkettőnek művészeti megfelelőjét: a romantikát. Összefüggések megtalálása, mozgás, változás, fejlődés: e célok megvalósítása érdekében formálja ki lapja körül Szemere az újat akaró irodalmárok szövetségét. Irodalmi csoportosulás már előzőleg létrejött nálunk, de az új folyóirat irányítója ennél többet ért el: a romantikus ízlés összes posszibilis elméletíró hívét sikerült kezdetben orgánuma köré tömörítenie. S ez az eredmény az Elet és Literatúra szellemi szintjét és irányát eleve minősítette. Szemere vállalkozásának újszerű volt a címe, még inkább a módszere. A Montesquieu-tői merített mottót — „Nem mondani el mindent; s amit mondunk is, csak azért mondani el, hogy az olvasó gondolkodásra ébresztessék" — Szemere nem puszta formalitásként nyomatta vállalkozásának címoldalára. E cél érdekében közölt kiadványában minden véleményt, a törekvéseivel, sőt az őt és Kölcseyt személyükben súlyosan sértőt is. Ezért nyomatott le folyóiratáról mindenfajta kritikát, dicséretet és gáncsot egyaránt, tett közzé megjelent kritikákat (saját állásfoglalása, sőt kommentáló megjegyzése nélkül), mi több: jelentetett meg újra müveket is, hogy kritikájukat adhassa. Az olvasó tanuljon meg önállóan gondolkodni, ítélni, választani, minősíteni, szokja meg a kritika atmoszféráját, sajátítsa el a műbírálat válfajait, módszereit, hangnemeit — ezek voltak mozgatói Szemere szokatlan gyakorlatának, mely így