Madár Lajos: Magyar irodalmi antológiák és gyűjtemények A–D (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, F. Sorozat 1-2. Budapest, 1978)

A leírt gyűjteményes művek tartalmilag a legnagyobb változatosságot mutatják; lapjaikon egyaránt találkozhatunk pályakezdő fiatalok zsengéivel s klasszikusainké első, második vagy ki tudja hányadik közlésű írásaival. A gyűjtemények műfaja is elég sokágú, versek, novellák, drámák, levelek,tanulmányok, irodalmi riportok, valamint népköltészeti alkotások. Hasonlóan sokszínű a gyűjteményekben szereplő szerzők névsora is. Ez utóbbiak közül — irodalmi kapcsolataink érzékeltetésére - a nem magyar nyelven író alkotók nevét is szerepeltetjük. Mint már jeleztük, a gyűjtésünkben feltárt kiadványtípus nem periodikus jellegű, hanem egyszeri megjelenésű. Bizonyos esetekben azonban kivételt tettünk. Felvettünk néhány periodikumnak induló, de csak egy-két kötetben vagy füzetben megjelent „tiszavirág életű" kiadványt is. A három vagy ennél több kötetet megért évkönyv, almanach stb. azonban már nem tartozik ennek a bibliográfiának a gyűjtőkörébe. Ezeknek a feltárása egy új sorozat feladata lesz. Ezért - sajnálattal bár, de — eltekintettünk pl. Kisfaludy Károly Aurorájának, az Ararát Évkönyvnek, az Arionnak, s még néhány jelentős, de folyamatosan megjelenő irodalmi összeállításnak a leírásától. Címleírásainkban alapjában véve a hagyományos könyvtári gyakorlatot követtük, de szükség szerint több helyütt el is tértünk tőle. Mint ismeretes, minden címleírási folyamatban két elem ötvöződik: a kiadvány azonosítását szolgáló formai vonatkozások (terjedelem, formátum, a kiadás helye, éve, a kiadó, a nyomda stb.) és a tartalmi feltárást elősegítő momentumok (szerző, cím, alcím, műfaj, elő- és utószók stb.). Alkalmazkodva a Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzeteinek eddigi gyakorlatához, címleírásaink elsősorban a tartalmi feltárásra helyezték a hangsúlyt. A hagyományos címfelvételt annotációkkal egészítettük ki, amelyek teljes egészében közlik a kiadványok szerzőit, illetve közreműködőit. Gyűjteményes művek esetében ui. a könyvtári gyakorlat az antoiógiák és gyűjtemények címfelvételében csak két szerzőt, illetve fordítót tüntet fel (az ábécé sorrendejében), s utánna stb.-vei jelzi, hogy a sor folytatódik. Sorozatunk gyakorlata e kérdésben a következő. Ha a címlap feltünteti a kiadványban szereplő szerzők nevét és műveik címét, címfelvételünk ezt pontosan tükrözi. Ha azonban az antológiának, illetve gyűjteménynek közös címe van, akkor az egyes szerzőket mind annotációban soroljuk fel, függetlenül attól, hogy szerepel-e egyikük vagy másikuk a címlapon. Kivétel az az eset, ha egy kötetben pl. három mű közül az egyiknek a címét emelte ki a szerkesztő közös címnek. (Néhány bábjátékot és jelenetet tartalmazó műsorfüzetben fordult elő.) Ilyenkor feltüntetjük a közös címet, de mellette leírjuk a többi mű adatait is. Annotációinkban igyekeztünk minden álnevet feloldani. A feloldásokat az álnév előtt, szögletes zárójelben közöltük. A visszakeresés megkönnyítése érdekében a szerzők felsorolását ábécérendben adtuk - függetlenül attól, milyen sorrendben közölte a kiadány műveiket. ő