Gedényi Mihály: Krúdy Gyula 1892-1976 (bibliográfia) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, E. Sorozat 2. Budapest, 1978)

I. Bevezetés

A sportesemények is érdekeiek, a lóverseny iránti vonzalma ismeretes (a Starttól a Célig c. antológiát is szerkesztett): Az evezősök öröme. L. 2874 Az úrkocsis-sport. L. 2674 Egy különös olimpiász. L. 3063 Világjáró labdások. L. 2846 Tavasz fiai. L. 2733 Az irodalomtudomány tartozása még a gyermeklapokban Gyula bácsi néven megjelent írások hitelességének vizsgálata. Néhány gyermekmese mintha nem Krúdy tolla alól került volna ki. Az írások stílusa, színvonala erre utal. Lehet, hogy engedélyével más írta egyikmásik mesécskét: Makarónirágó Demetrió. L. 2073 Tónika palacsintát süt. L. 2069 Nem remélt fürdő. L. 2084 Ugyanígy a köszöntő gyermekversikék is stíluselemzést várnak: Kis köszöntő. L. 1360 A drámaírás terén nem sikerültek tervei. A Zoltánka c. darabja a kedvelt és ismételt sasfíók-témával jó szereposztásban került a budapesti Magyar Színházban színre, de nem aratott sikert. A Vörös postakocsi c. darabja az asztalfiókban maradt. Ismerjük levelezését a színházzal... végül post mortem az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárából került a Komédia c. kötetbe (L. 4559), majd a Vígszínház színpadára és a Televízió képernyőjére. Megérde- ^ melt sikerrel. Néhány gyermekdarabot, jelenetet, alig ismert egyfelvonásost és drámatöredéket találunk hagyatékában. A színpadon nem volt szerencséje, talán türelme sem, hogy a színpadtechnikai keretek közé szorítsa magát. Pedig — tudtán kívül — milyen remek opera-librettót alkotott: Az arany meg az asszony c. darabját Kenessey Ferenc zenésítette meg és vitte operaszínpadra, nagy sikerrel —, úgy, hogy egy mondatot sem változtatott az eredeti szövegen. Jól felismerhető kettősség jellemzi Krúdy Gyula írói munkásságát: az elapadhatatlan líraiság és a mindennapok „prózaisága" iránti szüntelen érdeklődés. Egyik a másikkal kölcsönhatásban van. A belletrisztikában gyakran bizonyos földönjáró józanság jelentkezik, cikkeiben pedig fel-felbuzog az a költői áradás, amely olyan „olvasmányossá" és „irodalmivá" tette műveit, akár a vásárcsarnokról, akár egy színházi előadásról írt. Ezért is közölték szívesen a legnagyobb napilapok, ezért lehetett, hogy már gyermekfejjel „kész-csinált" író volt. A vidéki „eseményekről" gyakran kitalált riportokat is küldött a fővásori lapokba. (Ezt olykor le is leplezték, amint azt Katona Béla könyvében olvashatjuk. L. 4666-a). Cikkeiben minden időszerűségre reagált,ösztönösen érezte az olvasó kíváncsiságát, és már akkor másmilyen stílusban írt, mint a korabeli „újságcsinálók". Ha ennek a titkát keressük, egy magyarázat adódik rá: a földönjáró próza szerencsés házassága a költőiséggel. Szívvel, költői képekkel írt még a sztrájkról, gyilkosságról, vagy balesetekről is. ösztönösen megérezte, mi kell az akkor induló és fejlődő lapokba. De azt is tudta tizenöt éves fejjel, hogy mit kell a pesti lapoknak küldenie. Sajtóirodát „gründol" Nyíregyházán, bélyegzővel küldöz-