Gedényi Mihály: Krúdy Gyula 1892-1976 (bibliográfia) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, E. Sorozat 2. Budapest, 1978)

I. Bevezetés

geti cikkeit az akkor még hiányzó „kőnyomatosok" pótlására... És közben már melengeti magában azt a sok megejtő érzést, gondolatot jelzőt, hasonlatot, amelyekkel eláarasztotta későbbi írásait és amelyekkel meghódította olvasóit. írtak a pályakezdéséről, elemezték stílusát, de a titkot még nem fejtették meg: hogyan olvadhatott Krúdynál ily nemes ötvözetté a prózai időszerűség az időtlen lírával és mindenkit átmelegítő érzelmekkel. Mert „Krúdy Gyulát megbabonázta a föld és a múlt. Minden novellája és regénye idill... neki csak egy története van, de az összekapcsolódik az élettel, az ő életével, az örök regénnyel, és ősi, meleg, mint az emlék és az álom. Krúdy Gyula a leghalkabb neszekre rezzen föl. Kímélő kézzel nyúl az emberekhez és korokhoz, csendesen és félénken, mintha szemfedőket emelgetne..." — írja Kosztolányi Dezső. (L. 1640) Tudjuk, mennyi bánatot okozott mind a két feleségének, gyermekeinek, talán másoknak is... Nagy ára volt annak, hogy olvasólámpánk alá tette több, mint kétezer gyönyörű meséjét, sok regényét. A család elhanyagolása? Dorbézolás? Korhelykedés? Szükséges magány? Mindegy, hogy minek nevezzük: ezen az áron kaptuk ezt a csodálatos örökséget, amelyet most születése századik fordulójára készült bibliográfiai összeállításunk a maga teljességében kíván bemutatni. „Pontosan úgy élt, ahogy neki kellett, szándék nélkül élt így, csalhatatlan ösztönnel s amellett, hogy nyakig paskolt az életben, soha nem vett komolyan mást, minta betűt... író volt, akinek minden cselekedete, életrendje, műiden mozdulata, hibája, szándéka a betűt szolgálta. Nem lehetett olyan beteg, szegény, sorsüldözött, szerelmes, italos, eladósodott, megalázott, hogy az élet szennyes dagálya kicsapjon munkaidőben az íróasztal szigetére is. A munka óráiban rend volt nála, fegyelem, tisztaság, öntudat uralkodott ebben a műhelyben." (L. 4125) A nyíregyházi fiú már fiatalon megnyerte a vidéki újságokat, a fővárosi sajtót is és újabban - egyik németnyelvű recenzora szerint „HerrGyula Krúdy betritt die Weltliteratur", vagyis Krúdy Gyula úr belép a világirodalomba. (L. 4540). Bár így lenne. Itt említsük meg, hogy Krúdyt fordítani még nehezebb, mint egyik-másik költőnket. Az idegennyelvú ismert fordításai — noha rendszeres kritikájukra még nem került sor — ezt tanúsítják. Bibliográfiánk az életműnek erről a szférájáról is igyekszik képet adni. S végül: a „gyengékről". Tudjuk, hogy egyik-másik elnagyolt, gondatlanul készült írása kifogás alá esik. Mentségére szolgál ebben a sok ezer leírt oldal — gyakran a nyomda sürgetésével súlyosbítva — és az az ismert tény, hogy nehezen olvasható, apróbetűs írásait adta nyomdába és kefelevonatot ritkán javított. Ezt a hatalmas anyagot eredetileg kódrendszerben kívántam feldolgozni. Az első lektorom: Horváth Tibor és Botka Ferenc sosorzatszerkesztő tanácsára azonban elálltam tőle. Helyette az adatok kronológiáját fogadtam el rendszerező elvnek, amelynek végső alakja Botka Ferenc útmutatásai alapján alakult ki. (Megjegyzem, hogy a kötetekre és regényekre vonatkozó „kis" Krúdy-bibliográfia eredeti kódrendszerem szerint jelenik meg a Nyíregyházi megyei Könyvtár kiadásában).