Gedényi Mihály: Krúdy Gyula 1892-1976 (bibliográfia) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, E. Sorozat 2. Budapest, 1978)

I. Bevezetés

A kronológiára épült bibliográfiai struktúra lényege — amint arról az Útmutatóban részletesen lesz szó, - hogy minden elbeszélés, cikk, regény, kötet, stb. első megjelenése idején (helyén) szerepel, de úgy, hogy ugyanott egyben az összes későbbi megjelenést és kiadást is feltünteti. Újrakiadása, vagy újraközlése, az elsőn kívül, a maga időrendi helyén is helyet kap, de ott csak utalóként. A bibliográfia második részében az időrendi áttekintést betűrendes mutatók egészítik ki, amelyek műfajok szerint is rendezik az anyagot. Külön köszönettel tartozom Lakatos Évának, aki az 1896-ból való, eddig ismeretlen 18 elbeszélés és cikk nyomára vezetett (Magyar Csendőr, Esztergom 1896). Egy-egy újabb Krúdy-írás felbukkanása mindig esemény, hát még másféltucat új darab napvilágrajötte milyen nagyjelentőségű lelet! Merítettem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiájából és kéziratban lévő Krúdy-gyüjtéséből, ahonnan Berza László szíves segítségével recenziós adataimat egészítettem ki. Legnagyobb hasznát vettem Krúdy Zsuzsa cédula-anyagának és személyes segítségének, amiért köszönettel tartozom neki, aki annyit fáradozik „Apu" ügyeiben. Végül hálás köszönettel tartozom G. Gaál Zsuzsannának, Krúdy lelkes hívének, aki fáradságot nem kímélve segített a terjedelmes anyag gyűjtésében és végső tisztázásában. Az egykori sóstói majálison egy Simák nevű hetyke szolgabíró „az. újságokba firkáló skriblerek"-re tett bántó megjegyzést, amit az érettségi előtt álló Krúdy Gyula magára vett és sértésnek tekintett. Párbajozott miatta (L. 4666-a), a toll védelmében. S azóta is, egész életén át a toll tisztelete és védelme vezérelte. Az egykori sértésért s a későbbi sértésekért elégtételt szerzett: egy szorgos élet tollal alkotott életműve az igazi válasz, a nagyszerű elégtétel. Ez a „skribler" a nyíregyházi iskolás korában felvett tollat csak halálakor tette le: ez volt élete értelme, szerelme, mindennapos, apadhatatlan szenvedélye. „Krúdy világa — írja Szauder József - szerelmek és kocsmázások, séták és nagyevések, kisemberek és ál-nagyságok, vidéki kalandok és városi kincskeresés, házikók és óbudai szent szobrok zuhogó áradata önti el ezeket a halál előtti vallomásokat és hitelesíti őket az életmű csúcsán. Mert, aki a vallomásokat írta, csak az életet, a szebbet, a jobbat, az igazabbat kereste. S mert nem találta, vált lassan menekülő emberré, néha-néha lázadóvá is... De az igazat írta - önmagát sem kímélve — a szétzüllő világról." (L.4323). Ezt a Krúdy-világot tárja fel az itt következő bibliográfia, remélve, hogy ezzel is közelebb visz Krúdy Gyula kívánatos felismeréséhez és végleges elismeréséhez.