Botka Ferenc szerk.: Magyar szocialista irodalom (Első kiadások 1945-ig) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, E. Sorozat 1. Budapest, 1975)
Előszó
A szocialista irodalom élő, változó folyamat. Egyes írók alkotómunkásságuk egészével vesznek részt venne, mások eszmei-ideológiai fejlődésüknek csak bizonyos szakaszától tartoznak hozzá. Ismét mások: pusztán rövid időszakaszon érintkeznek vele; de akad olyan is, aki hosszabb alkotói periódus után hátat fordít korábbi eszméinek. Bibliográfiánk e mozgó, változó folyamat egészének kíván tükre lenni, de e tükrözést - a maga műfaji adottságai között - csak úgy tudja elvégezni, hanem alkalmaz sémákat, ha a jelenségeket tágan, összefüggéseikben dokumentálja. Módszerünket néhány példával szeretnénk illusztrálni. József Attila életműve például vitán felül szocialista irodalmunk szerves része. Mégis, ha a szocialista jelleget minden egyes köteténél mereven vetnénk fel, biztos, hogy legelső könyvének, a Szépség koldusá nak gyűjtésünkbe való felvételét egyesek megkérdőjelezhetnék. Ugyanez vetődhetne fel Nagy Lajos vagy Dé~ ry Tibor egy-egy kötetével kapcsolatban is. Ugy véljük, helyesen jártunk el, amikor életművüket szerves egésznek tekintettük, s a maguk teljességében reprezentáltuk. Altalános elvként azt a feladatot állítottuk magunk elé, hogy bibliográfiánk személyi egységei egy-egy író egész alkotómunka s ságát tükrözzék. Kivételt csak néhány esetten tettunk. Elsősorban azoknál, akiknek - pályakezdésük kialakulatlansága és ellentmondásossága következtében - csak bizonyos műveik hozhatók közelebbi rokonságba a szocialista irodalommal (1. Illyés Gyula vagy Veres Péter felszabadulás előtti pályáját.) Fenti példák jól érzékeltetik, hogy bibliográfiánk fő gyűjtőköri szempontja tematikus: eszmei-ideológiai inditású, s mint ilyen alapvetően különbözik a már korábban megjelent A magyar irodalom első kiadásai c. sorozatunk "szűrőjétől". Ez utóbbi bibliográfia ugyanis esztétikai mértékkel mér: a magyar irodalom egészének csupán legjobb, legkiemelkedőbb eredményeit írja le. Ezzel szemben jelen munkánk nem esztétikai, hanem tematikai mércével válogat, s az adott témán belül teljességre törőn tár fel mindennemű könyvészeti emléket. Ez természetesen óhatatlanul oda vezet, hogy a maradandó irodalmi értékek mellett számos, csupán történelmi érdekű munka is megörökítésre kerül. Nem kétséges azonban, hogy ezek is a témához tartoznak; számbavételük, tudományos elemzésük hozzátartozik az eszme- és irodalomtörténeti folyamat feltárásához, tanulmányozásához. A jelzett szempontok alkalmazása néhány műfaji problémát is felvet. Szocialista irodalomról lévén szó, természetes, hogy elsősorban irodalmi müveket vettünk fel gyűjtésünkbe. Ez különösen azoknál a szerzőknél evidens, akik csak alkalomszerűen foglalkoztak tollforgatással, mint például Garami Ernő vagy Vanczák János. E válogatást azonban néhány olyan
