Botka Ferenc szerk.: Magyar szocialista irodalom (Első kiadások 1945-ig) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, E. Sorozat 1. Budapest, 1975)

Előszó

írónál is érvényesítettük, mint Csizmadia Sándor vagy Farkas Antal, elhagyva kisebb politikai brosúráikat, amelyeknek nagyon kevés közli lük volt verseikhez, elbeszéléseikhez. - Más a helyzet azonban az elméleti és főleg esztétikai jellegű írások esetében. Ezek - műfajuk ellenére - szervesen a témához tartoznak, hiszen azt a szellemi közeget dokumentálják, amelyben a szocialista szellemiségű művészi és irodalmi alkotások létrejöttek (1. pl. Lukács György, Mácza János, Balázs Béla vagy Gró Lajos munkáit), , illetve azt a légkört érzékeltetik, amely a létrejött müveket fogadta, amelyben azok visszhangot keltettek (1. Bálint György, Bölöni György, Nagy Lajos és mások kritikai köteteit.)^ S végül: a határkérdésről. Közismert, hogy a Tanácsköztársaság alatt és után szocialista irodalmunk fejlődése nagymértékben felgyorsult. A korábbi szociáldemokrata kezdeményezéseken túllépve, s felhasználva azokat az ösztönzéseket, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által megújított munkásmozgalom és az avantgárdé-kísérletek felől érték, kibontakozása meredek ívben haladt az egyetemes világszemléletet tükröző szocialista realista művészet felé. Legalábbis, ami fejlődésének fővonalát illeti. Az is köztudomású azonban, hogy a fejlődés e fővonala mellett továbbra is létezett szociáldemokrata eszmeiséget tükröző irodalom (1. pl. Benjamin Ferenc, Révész Béla, Várnai Zseni és mások munkásságát), hogy mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásokban a húszas és harmincas évek során is igen erős kölcsönhatás volt az avantgárdé "törekvések és a szocialista irodalom egésze között (1. pl. Kassák Lajos irodalmi és szervezői tevékenységét); továbbá az is, hogy bizonyos időszakokban, mindenekelőtt a gazdasági világválság és antifasiszta ellenállás éveiben, helyenként a polgári radikalizmus is érintkezett a szocialista mozgalommal; s végül hogy hazai vonatkozásban: a harmincas évek közepén induló népi írók bal szárnyának képviselőire is hatottak a szocialista eszmék, ami természetesen alkotásaikban is nyomon követhető. - A felszabadulás előtti szocialista irodalom bibliográfiai felmérésének tükröznie kell a fejlődés fővonala mellette "kísérőjelenségeket", e mozgékony és változó hátteret, amelynek egyes részletei időnként a fősodra s közelébe kerültek, s amelyek helyenként közvetlenül is hatást gyakoroltak a fejlődés fővonalára. ^ Gyűjtőkörünket tehát eléggé tágan értelmeztük. Nem azért, mintha "parttalanná'* kívánnánk tágitani a szocialista irodalom medrét, hanem azért, hogy a határjelenségek jelzésével, a bibliográfia adta lehetőségek között, rámutassunk a témakör sokoldalú összefüggéseire, s ösztönzést • adjunk ezen összefüggések további feltárására, elemzésére. Volt idő, amikor bizonyítani kellett, hogy József Attila költői teljesítménye nem áll egyedül: életműve nem magányos csúcs, hanem hosszú vonulat része, amelynek szerényebb magaslataira nem figyelt fel sem könyv-