Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: Pótlék 487 Immáron nyildogálnak azon boldog ábrándozok szemei, kik nem csak hogy bíztak e ministeriumban, de sőt azt állították, hogy egyes egyedül csak ez az, melly a hazát megmenteni képes. Gyönyörűségesen meg fogják menteni! Ország-világ tudja, hogyan vélekedtem én e ministeriumról mintgyárt eleinte, (hogy e véleményemet ki mertem már akkor mondani: jó nevem hirét, mellyet évek folytán szereztem, elvesztettem néhány nap alatt) most pedig egyenesen azt mondom, hogy ez a ministerium az, melly legbizonyosabban eltemet bennünket. Jó paeant zengett az ország, midőn az első magyar ministerium névsorát meglátta, én pedig megcsóváltam fejemet azon, hogy a magyar ember mindig fölkeltekor szokta dicsérni a napot, be nem várván annak lementét. És azt gondolám: ezek mind egy szálig derék emberek, talán mint ministerek is azok lesznek, de csak talán . ők azon kornak gyermekei, melly már meghalt: a beszéd, a szónoklat koráé; ebben ök elsők voltak, de vajon nem lesznek-e az uj korban, a tettek korában az utolsók ? mert a kettő között olly nagy a különbség, hogy vagy egészen uj emberek kellenek hozzá, vagy a régieknek egészen ujjá kell szü'.etniök, és ez nagy ritkaság. Csak egy phoenix volt a világon, az is regen volt; tán nem is igaz. Abból, hogy ök a szónoklat mesterei, egyátaljában nem következik az, hogy mesterei lesznek a tetteknek is A timár kikészíti a bőrt, de a kikészített bőrből más mesterember csinál csizmát. Igy gondolkoztam körülbelül a ministeriumról, midőn az megszületett. Alig élt néhány napot, s én földhöz vágtam kalapomat s a ministerium iránti minden hitemet és bizalmamat. Azt mondták ugyan, hogy még gyermek, tehát várakozzunk egy keveset, de cz engem meg nem nyugtatott. Hercules már bölcsőjében kígyókat szaggatott szét, s nekünk ha valaha, ugy most van Herculesekre szükségünk. Bekövetkezett május JO-ke, a budai vérengzés, (mellynek elkövetői, közbevetőleg mondva, máig büntetlenül fütyül-