Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

466 Petőfi-Könyvtár veszedelmes ember, hazaáruló. P-vel elhitették, hogy a nép őt meggyilkolni akarja. Távozni kénytetett tehát. Azonban a szomszéd falukból pártja is érkezik be, s ezt is visszaküldik azon szin alatt, hogy mint Petőfistákat agyonverik. Petőfi barátunk méltó boszankodásában ini is osztakozunk, mi is sajnáljuk, hogy a szabadság 3-ik havában ily gyalázatos dolgokat követnek el, de megbocsát, ha czikkét, terjedelmeért nem közölhetjük." — U. o. 122. lapon: „— A szabadszállási választókerület azon része, mely Petőfit akarta képviselőül s tőle elüttetett, petitióval járul a ministeriumhoz." lunius 29. Hazánk I. félévének utolsó (230) számához csatolt tőczímlap belső hasábján jeligéül: A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Petőfi Sándor. lunius végén. A szabadszállási néphez. Röplap, melyet Petőfi a szabadszállási kudarcz után osztatott szét a választó kerületében. Polgártársaim! ti ellenséges kezet emeltetek reám, én baráti kezet nyújtok tinektek; követem a szentírást, mely azt mondja: „a ki kővel hajit utánad, hajíts te vissza kenyeret." Istenemre mondom, akkor sem haragudtam rátok, mikor engem vadállatok módjára megrohantatok, hogy széttépjetek : annál kevésbé haragszom most; de haragszom azokra, a kik annyira elámítottak benneteket, hogy ellenem fordultatok, mint ellenségtek ellen, a ki legjobb barátotok vagyok széles e világon!... titeket csak sajnálni tudlak, sajnállak szivemből. Ha még át nem láttátok, majd át fogjátok látni, hogy vétkeztetek, nagyot vétkeztetek ellenem és magatok ellen, és akkor pirulni fogtok, szégyenleni fogjátok magatokat és sokért nem adnátok, ha nem történt volna meg az, a mi megtörtént. Az egész magyar nemzet ujjal fog reátok