Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: 1848 467 mutatni, hogy ti vagytok azok, a kik engem kikergettetek várostokból — és nektek az az ujjmutatás jobban fáj majd a pofoncsapásnál. Polgártársaim! ha azok az urak, a kik engem becstelenitettek előttetek, igaz útban jártak: miért nem hagytak engem szóhoz jutni ? . .. én azt akartam, hogy ha majd minden választó együtt lesz, fölállok előttetek és azt mondom : most jöjjön ide, a kinek vádja van ellenem, itt szemtülszembe mondja el vádját, majd megfelelek rá! Ekkor kisült volna, ki a becsületes ember, ki nem ? . . . de épen ezért nem hagytak engem beszélni, mert nagyon jól tudták ők, hogy ha szót emelek, ők vesztenek . .. kimutattam volna, hogy minden vádjuk csak rágalom, hazugság, gyalázatos hazugság. Hiszen, ha igazat beszéltek volna, szemembe is merték volna mondani, — de mindig csak a hátam mögött oiszkoltak, a gyávák. Első felindulásomban azt határoztam, hogy törvény elébe állítom becsületem megsértőit; de most már máskép gondolkozom . . . azzal csak magamat szennyezném be, ha egy sorompó elébe állnék olyan piszok fajjal, mint azok Ez csak annyi volna, mintha a hold bepörölné azokat a kutyákat, a melyek ötet megugatják. Hadd ugassanak, a holdnak az nem árt. Nincs Magyarországon egyetlen egy becsületes ember, ki az én becsületemben kétkedhetnék s ennél többet az isten törvényszéke előtt sem nyerhetnék. Nagy Károly uram pedig hiába diadalmaskodik, mert azt a választást meg fogja semmisíteni az országgyűlés, mint törvénytelent, és őtet ebrúdon fogják kivetni a követek közül, és ugy kell neki, mert a ki mint vet, ugy arat. Útra mehet aztán szépen és zsebre rakhatja a dicsőséget, melyet számotokra és a maga számára aratott. Fogadom, hogy ezután husz mérföldnyire megy onnan, a hol követet választanak, hogy még hírét se hallja! Ti, polgártársaim, készüljetek az uj követválasztásra, mely egy hónap múlva bizonyosan meglesz; készüljetek el jobban, mint az elöbbenire. Ha körülményeim engedik, akkor 30*