Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: 1848 449 — így tehát nincs mit tennem, szólék, mint távoznom, de arra ügyeljenek, hogy ne csak személyemet ne bátsák, de még csak ne is insultáljanak. Valóban gyönyörű! igy értelmezik önök a szabadságot ? igy gyalázzák meg önök saját városukat, mellynek neve Szabadszállás. — Az a szabadság, felelt a követválasztási bizottmány elnöke, a kicsapott nótárius, az a szabadság, hogy a ki nem tetszik a népnek, azt kikergetik a városból. Ezalatt feljött a vén pap is, ki fia érdekében, huszonnégy akó borral prédikáltatott az éjjel a népnek, s biztatott, hogy ne féljek, nem fognak bántani, csak távozzam. — Ne féljek? szólék, hát jöttem volna-e ide, ha félnék! Lekísértek az udvarra, a városház előtt még mindig ordított a részeg csorda, Fegyveres nemzetörök álltak elő, és körülvettek. De igy gyalog csak nem utazhatom el, mondám, be kell várnom, mig kocsim megérkezik Szent-Miklósról. — Addig nem várhatunk, szólt a kicsapott nótárius, mindjárt indulnia kell önnek, tovább nem tartóztathatjuk a népet. Majd szerzünk mi kocsit . . . épen ott áll egy készen . . . hajts utánunk kocsis! S mentem a város végéig, hol szállva voltam, gyalog, fegyveres nemzetőröktől körülvéve; csak az hiányzott, hogy kezemet hátra nem kötötték. Fölrakták holmimat, fölültem feleségemmel s indultunk Szent-Miklósra Már jó darabig mentünk, midőn rákiáltok a kocsisra : — Hová megyünk, hisz ez nem a szent-miklósi ut! — De biz az, uram, felelt a kocsis, de nem az országút, majd ott a bösztöri csárdánál rátérünk — Hát miért nem megyünk az országúton ? — Megparancsolták, hogy ne azon vigyem az urat. — Én elhallgattam, meg nem foghatván, miért történt ez ? mikor már jó messze haladtunk, véletlenül az országút felé pillantottam, s láttam nagy távolban az én zászlómmal a szentmiklósi és laczházi kocsikat, mellyek mind az én Petőfi-Könyvtár. XXIX—XXX. 29