Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)
1848.
Petőfi Napjai: 1848 445 Nyugottan mentem vissza Szent-Miklósra, semmi kétségem nem lévén többé felöle, hogy én leszek a követ. Isten látja lelkemet, miért örültem a megnyerendő követségnek: dicsvágyból és haszonlesésből, vagy egyedül azért, hogy a nép boldogságaért és jogaiért küzdjek ? Mire visszatértem Szent-Miklósra, a dicső kaputosok újra szaporiták az ócsárlásokat, rágalmakat, hazugságokat ellenem, t bbek között, hogy az én délelőtti beszédemet egy újságból loptam, hogy most aélutan Szabadszállásba be sem eresztettek, hanem a város végéről visszakergettek stb. slb. — Tegnapelőtt délután egy barátomhoz, kinél itt szállva vagy k, egy levél érkezett a szabadszállási váró pecséttel a „Szabadszállás városa birái" alcirással Ez becsületére válnék a legutolsó kanásznak, a legelső jezsuitának és Metternichnek. Tartalma többek között: „Ezen fenyegető veszélyt a fanaticus izgató Petőfinek követünkül magát feltolni akaró erénytelensége (? ? 1) okozó, kinek nálunk is voltak ugyan néhány kővetői, kik elámittatva levén, nem tudták, hogy milly viperafajt akartak keblökbe rejteni; de hála a nemzetek nemtöjének, ezen polgárok felvilágosodva átlátták, sőt elismerni készek, balvéleményeikböl könnyen lehető végveszélyét kedves nemzetünknek Petőfi egy polgártársunk azon kérdésére, hogy mikor leend már béke honunkban, azt feleié, hogy soha sem, mig ezen ország vissza nem száll azokra, kiké volt? t. i. a tótokra; — ebből átláthatni, hogy milly veszélyes lenne egy illy alacsonjellemü egyént több jeles hazafiak mellöztével személyünk országos képviselőjéül küldeni követnek, kiről fölteszi már minden polgár, hogy bennünket kész lenne eladni a legcsekélyebb árért. — lllyetén állásában a dolgoknak, ma nálunk közgyűlés tartatván, elhatároztatott, hogy tisztelt polgártársunk által tudtára adni kívánjuk Petőfinek, hogy ha személyes bátorsága és élete kedves, igen jól tenné, ha a jövő nemzeti gyűlésre menő követ választására a jövő csötörtökön köztünk meg nem jelenik, mert a nép ingerült s nem állhatunk jót, méltó