Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

446 Petőfi-Könyvtár haragja fölgerjedésiben lehető düheértstb. — Barátom, kihez e levél intézve volt, átadta ezt nekem. Azt gondoltain, hogy e terroristicus levéllel csak el akarnak engem onnan ijeszteni, de elhatároztam, hogy ha igazán akármiilyen ingerült is a nép ellenem, a rám árasztott becstelen rágalmak következtében meg fogok a választáson jelenni, s az ingerülteket jölvilágositom és lecsillapítom ... de ha ezt el nem érném is, ott leszek csak azért is, nehogy párthíveim méltó boszankodással azt mondják, hogy elhagytam őket, kik olly tánlorithatlanul ragaszkodtak hozzám. Tegnap este felé átmentem Szabadszállásra. Egy ismerősömhöz szálltam. Midőn ott megláttak, az egész háznép iszonyú rémületbe esett, alig voltak képesek ennyit mondani: — Az istenért távozzék el tüstént, ebben a szempillantásban, mert mindjárt agyon verik Tegnapelőtt majd éjfélig tartottak népgyűlést ön ellen a kaputosok, s a népet felböszitették A pap, kinek fia akar követ lenni, azt mondta: mihelyt, bejön ön a városba, azonnal félre vereti a harangokat Távozzék, ha elete kedves! Egy rokonom lélekszakadva futott hozzám, s ugyanezeket beszélte, s én már hajlandó voltam a visszafordulásra, nem a magam személyét féltve, hanem feleségemet, ki velem volt. Gi ndolám, hogy agyon csak nem vernek, még bántani sem fognak, azt hiszem, de tudja isten, millyen scandalosus jelenet történik, s hogy lássa, hogy hallgassa azt végig feleségem ? Mondám neki, hogy menjünk vissza, de ő határozottan azt jelelte, hogy nem megyünk, itt fogunk maradni, itt kell maradnunk; ha agyon akarnak bennünket v. rni, jól van, verjem k agyon, hanem azt ne mondhassa senki, hogy te hátráltál — Igy szólt feleségem, s én bele egyeztem, hogy maradunk, sőt azonnal fölmentem a városházához. Ott nagyon meghökkentek váratlan ingyen sem remélt megjelenésemen. Leesett az álla valamennyinek A főjegyző, ki egyetlen jó emberem a kaputosok között Szabadszálláson, elbeszélte az