Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

358 Petőfi-Könyvtár Nem fogunk fösvénykedni, ha máskint nem lehet, pénzzel is készek leszünk ahoz járulni,

2

5) hogy ön boszulva legyen. A multakat feledjük, a jövőre vigyázunk.

2

6) Még egyszer kérjük Petőfi iránt legyen tisztelettel,

2

7) ha ezt nem tenné, majd kényszeríteni fogjuk.

2

S) Isten vele. Kívánunk jó egészséget. 2

9) A Petőfit védő 3°) társadalom. Kiadta a társulat utasítása szerint a társulat' jegyzője,

3

1) Nevünket addig titkoljuk, mig ön Petőfit nem gyalázza, ha ezt nem teendi, akkor barátai leszünk.

3

2) a

3) Az öt forint iránti Ígéretem megújítom. *) Kivált pedig stílünk- és helyesírásunkra vigyázzunk. w) P. úrnak tiszteletünkre semmi, de éppen semmi igénye nincs. P. úr' irodalmi munkái pedig csupán igazságot követelhetnek, mit min dig szívesen fogunk kiszolgáltatni minden kényszerítés nélkül mikint tettük eddig is. 2

8) Hohó Domini 62 ! Nehogy önöket kényszerítsék ... a carcerbe. Hasonlóképen s kivált jó stilt és ortographiát mind örökre ! M) Szegény P. úr ! 3

I) Kedvezünk ön' nevének. Hadd maradjon incognito, ugy-e bizony : n) Köszönjük. Mi nagyobb kevélységünket helyeztetjük olyan férfiak barátságában, kik mondhatlan áldozatokkal összekötött irodalmi fáradságainkat több méltánynyal kisérni s nemes őszinteséggel elismerni szívesek. Egy ily őszinte jóakarónktól — kinek becses neve ép oly népszerű, mint minő feddhetlen jelleme és minő ismeretes műveltsége — egy ily érdemes férfitól kaptunk mondom napokban egy levelet, melynek néhány sorait, szerénységünk' rovására (e kellő alkalommal) ide nem igtatnunk lehellen. Hadd szolgáljon az feleletül, önök gyönyörűséges levelére : „Mi nagyon gyönyörködünk — mond többi közt a lelkes hazafi — a Honderűben, s betyáros durvaságú collegáit nem becsüljük. Tagadhatatlan ugyan, hogy azokban is találhatók gyöngyök, de csak szemétdombra vetettek. A Honderűt humanitása, minden vélemény iránti toleráncziája, józanon buzgó hazafisága, az igazság melletti szilárd, nemes magatartása, jó és nevelt embert ékesitő Ízlése, mindenben helyes tapintata, különösen a szerkesztőség' saját munkálataiban mutatkozó tiszta magyarságú stílusa bizonyosan minden garabonczás vetélkedő társai fölibe emelik. Mikor pedig igy Ítélek, alig hiszem, hogy szerénységét megsértsem, mert dicséretem valójában nem túlzott. Sajnálom tehát, hogy legnemesebb feszitett szorgalommali törekedései mellett is annyi pórias ellennel kénytelen kiizködni, de ezt legszivesb részvétből jegyzem meg csak, koránsem mintha polémiája unalmas lenne; az soha sem aljas, éles élczekkel tömött s mindenben csak az emberiség vagy