Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)
1847.
Petőfi Napjai : 1847 359 November 2. Honderű. II. 18. sz. 360. lapon az Ökörszem rovatban : „* A halhatatlan aestheticus P. ezt írja, hamar hírnevessé vált leveleiben K.-hez. Diósgyőr: „A völgy elején fekszik a falu, s benne nagy Lajos király leányának Máriának kastélya. Most már csak rom, természetes. (Miért, hogyan, mikép ?) Négy tornya áll még, ez is csak félig csonkán. Ha lakhelyéről megítélhetjük lelkét, (Tehát mégis lehet valakit külseje után megítélni, s bizonyosnak lenni, hogy csak szennyes lélek tűr szennyes inget és szennyes kezeket) a királyi hölgy költői lélek volt, s azért, mind a mellett, hogy királyleány volt — tisztelet emlékének." — Nem hősiesen hangzik ez ? . . . mind a mellett! — igen szép! — hogy királyleány volt — talán jobb lett volna, ha mosogatólánynak méltóztatott volna lennie ? — tisztelet emlékének ! — A királylány bókot csinál P. úrnak a gyöngéd megemlékezésért. * Hőserő, — mit Nachgusz! . . . . Ugyané nagy férfiú Első esküm czim alatt egy szívreható históriát dall el. Komődiát akart játszani. A tanitó úr nem engedte meg neki. Az iskola iga volt a nagy költőnek. Egyébiránt meglátszik rajta, hogy nem sokáig nyögött ez iga alatt. Meg akar szökni. A tanitó becsukja. A költő iszonyú esküt tesz. jó izlés elleni botlásokat sújtja, nem sülyedvén soha személyes boszuállásra. Igen jó fegyverhordozója a Honderűnek a széles tudományú s olvasottságú, jobb Ízlésű, részrehajlás nélküli szigorú biráló Zerffi, hatalmas ostorozója a bitangoknak, kik kezdetében szépen virulni indult irodalmunkat mondhatni erőszakosan összeszennyezni indultak, s az olvasó közönséget — mely különben is még igen korlátolt körű — vagy roszra szoktatjuk, vagy elszoktatjuk az olvasástól. Derék egy állatocska az Ökörszem is, mely igen gyönyörködtetőleg elczézi (igy!) a társadalmi élet' ferdeségeit. — De győzni fog még végtére is a nemes ügy; a jó ügy, mit is nemzetiségünk' érdekében annyira óhajtok." stb. — E két levél, megeshetik, ugyanegy napon, egy órában fogantaték. Amaz néhány éretlen ifjoncztól, ez egy köztiszteletben álló nagymiveltségű honfitól. Amazt nevek nélkül kaptuk, ennek aláírása igy hangzik: id. gr. Teleky József. — ítéljen fölöttünk a közönség.