Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

328 Petőfi-Könyvtár csak mert Petőfi személye érdekel minket, vesszük szivesen ezen tudomást; de azért is, mert az ügy maga is igen fontos, Petőfi sorsa e részben oly csapós ellentétü fényben tündökölvén, hogy kénytelenek vagyunk megvallani: nagy embernek még sorsa sem lehet közönséges. Lám hogyan változik az élet: Edig Thalia papja voltam, Most szerkeztősegéd leszek. Hát még a bucsu maga, mly szivrepesztő : Isten veled, regényes élet, Kalandok, isten veletek! A kit ez sem indit meg, anak kőszívűnek kell lenni. De tovább: Szép élet a színészi élet, Ki megpróbálta, tudja jól, Bár ellene a balítélet Vak órjásának nyelve szól Hogy én lelépek — Mintha királyt látna az ember szives leereszkedéssel trónjárul leszállni! Hogy én lelépek a színpadról, Szivem nagyon, nagyon beteg. Mások a színpadon találták azt nagyon betegnek. A mi az én egyedi meggyőződésemet illeti, megvallom, hogy Petőfi urat a színpadon mégis egészségesebbnek tartom, mint a költészetben. A most következő harmadik és negyedik versfüzetben a kalandos élet mibenléte vétetik tárgyalás alá, mely tárgyalás azon eredvényt szüli, hogy a kalandos élet országfutásban, a nemkalandos élet pedig kis szobábani ülhetésben ál, hogy enélfogva a kalandos többet ér a nemkalandosnál. A kalandos életnek tehát még vissza kellend térni: De sorsom egykor még ezt mondja, Ha majd rám megbékülve néz: Eredj, a honnan számüzélek, Légy a mi voltál, légy színész ! Petőfire megbékülve néz a sors, ezen Proteus, ki egy vers-