Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1847 329 bői sem maradhat ki, mióta szerencsétlenségünk okát csak mindig a sorsban keressük, nem magunkban — ámbár, ellensúly végett, a szerencsét mindig önmunkánknak tekintjük. Így a vers békitőleg végződik s a békületes Petőfi ez által képessé lesz Kedves vendégek elfogadására; mire nézve ily előkészületeket csinál: Oh ez az ostoba falusi nép! -írják, hogy majd feljőnek Pestre — Szép. — S meglátogatnak. — Még szebb. — Jőjetek. — Hanem meg is szököm elöletek. Megszökik kedves vendégei elől ? Ne tegye azt! Ne adjon ön példát olvasóinak, hogy ezek is megszökjenek, ha a jelen verseket hajlandók volnának — kedves vendégeknek nézni! Pompás mulatság volna. — T. i. önre nézve, ha olvasói megszöknének. Képzelem. — Hogy már készületeket tesznek a megszökésre ? Ah, ilyet képzelni sem lehet. Bejárnák Tolnát, Baranyát velem — Vezetném őket, mint nyájt a szamár. — Hiszen nem ön után, de ön előtt mennének; inkább igy tehát: Hajtanám őket, mint a nyájt a szamár. — De oroszlánbőrben! — Ugyan mi nagyobb dicsőség: szamárnak lenni, vagy juhnak? Jaj, ha tudnák, mint várom őket már. — Elkerülik önt; nem fogja őket bevárhatni. Következik most a szökevények személyleirása: Jeles család is. — Anyit mondhatok. — Körében borzasztóan mulatok. —