Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1847 325 De a mi népköltőnk nem igy tesz; ö tudja, hogy varietas delectat, ő tudja, hogy egy hoszabb sor, meg egy rövidebb sor, Emich ur velinpapirján igen jól veszik ki magokat — s azért is a külcsint megadja versének, midőn így nyomatja : Már ilyesmit is gondoltam Én: Megverem .... birok vele, hisz Vén. De mikor a szemem közé Néz, Minden bátorságom oda Vész. Nesze nektek, kik azt mondjátok, hogy P. nem néz a kii 1csinra! — A kiilcsinos vers igy végződik (helynyerés végett csak közönségesen teszem ide : Három izben volt már félig holt; Jaj istenem ! be jó kedvem volt De az ördög sohsem vitte el Oly rosz, hogy az ördögnek sem kell. Mi oly rosz ? a vers ? A következő költemény a világ nagyságát tárgyalja: Ez a világ a milyen nagy, Te, galambom, oly kicsi vagy; De ha téged bírhatnálak, F. világért nem adnálak! Oly léleknek, mint Petőfi, semmisem lehet lehetetlen: csak ügyekezzék magának valami módon megszerezni azt a galambot, — sülten az sem röpül szájába. Halljuk tovább: Te vagy a nap, én az éjjel, Teljes teli sötétséggel; Ha szivünk összeolvadna, Ránk be szép hajnal hasadna!