Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1846 281 megemlítésével. (Itt jelent meg t. i. A Tisza cz. költeménye először.) Illájus 8. Életképek. I. 19. sz 597. 1. 4 fakó leány s a pej legény. Május 8. Életképek. I. 19. sz. 607. lapon Arany János „Válasz Petőfinek" cz. köv. költeménye: Zavarva lelkem, mint a' bomlott czimbalom ; Örül a' szivem és mégis sajog belé, Hánvja-veti a' hab: mért e' nagy jutalom? Petőfit barátul mégsem érdemeié. Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve . . . Szerencse, isteni jó szerencse nékem ! Máskép szerény művem vetém vala tűzbe, Mert hogyan lett volna nyerni reménységem ? És milly sokat nyerék! Pusztán a' pályabér Majd elhomályosít, midőn felém ragyog: De hát a' ráadás! . . . Lelkem lelkéig ér, Hogy drága jobb kezed osztályosa vagyok. 'S mi vagyok én, kérded ? Egy népi sarjadék, Ki törzsömnek élek, érette, általa; Sorsa az én sorsom, s ha dalra olvadék, Otthon leli magát ajakimon dala. Akartam köréből el-kivándorolni: Jött a' sors kereke és útfélre vágott, 'S midőn visszafelé bujdokolnék holmi Tüske közül szedtem egynehány virágot. Jöttek a* búgondok úti czimborának, Összebarátkoztunk, összeszoktunk szépen ; Én koszorút fűztem, ők hamiskodának, Eltépték füzérem fél elkészültében. Végre kincset leltem: házi boldogságot, Melly annál becsesb, mert nem szükség őrzeni, És az Iza partján ama hű barátot . . . Nem is mertem volna többet reméleni. Most mintha üstökös csapna szűk lakomba, Éget és világit lelkemben leveled: Oh, mondd meg nevemmel, ha fölkeres Tompa, Milly igen szeretlek téged 's őt is veled.