Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

Petőfi Napjai: 1846 205 Ellenben Petőfi. Megátkozza a szegény szerencsétleneket s azt kivánja nekik, hogy az ég vesse ki leikeiket, miként a sír testeiket 1 ? ! Béranger hőn esd és sérelmébe csepegteti az átkok mély komolyságát — s ekép eléri czélját; Petőfi pedig egyre-másra átkozódik, nyers, őrültként hánykolódik, és szavaira éppen ott, hol hatniok kellene, senki nem hallgat. Sehol nem szükséges annyira, mint nálunk magyaroknál, hogy a költő népe iránt rokonszenvet ébreszszen finom, gyöngéd olvasóiban — mert egy országban sem uralkodik olly nagy közönösség a lángoló magyar nép iránt, mint bizonyos körökben. De e körökbe örökös káromkodással bejutni soha nem fogunk! Petőfi költeményeinek első gyűjteménye megjelent 1844-ben, — miután két évvel előbb az Athaeneumban, ha nem tévedek — Hazámban cz. költeményével először föllépett. Forró honszerelem, minő minden igaz magyarban ég, szól e dalból — de Petőfi nem ébresztett figyelmet, — daczára hirlapi költészetének, minden csöndes maradt. Akkor még nem láttak Heinét benne ; még csak Vörösmartyval sem merték összehasonlítani ... de majd megjő az még mind. Petőfi költve hatolt át a legkedvezőtlenebb viszonyokon, volt közkatona és színész, — s végre egy divatlap dolgozótársa lőn, melly mindenben sínylik inkább, mint finom izlésirányban. Itt Petőfi az istenítés magasztaló asztalára emeltetett, itt engedtetett meg neki a kritikusokat ugató ebeknek, mérges férgeknek stb. nevezni, itt szabad volt neki egészen pusztai szabadossággal mozogni. — Az első versgyűjteményben hiányzik Petőfinél az összhangzó kerekdedség. Ezen 1844-ben megjelent versek közt sok kitűnő van — de mindnyája minden benső összefüggés nélküli. Az őrült érzelgésben, dythirambicus rángatózás, síró kéj és mosolygó fájdalomban hiányzik a magasb ihlet. Költeményei csak a nyers erő és érzékiség apotheosisai. Népdalaival, mint emlitém, egészen másképp áll a dolog. Ezekben nem bír ugyan P. azon utánozhatlan gyöngédség és behízelgő kedvességgel, mellyel Kisfaludy