Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

206 Petőfi-Könyvtár Károly, de ellenben több erő, sokkal több természetszépség van bennök. Itt P. egészen elemében érzi magát. Az aratás, egy pohár vörös bor, a Balaton, föllángoló szive és kialvó pipája játszák a főszerepet; átöleli kedvesét egy teremtettével ajkain, s egy nagyot káromkodva csókolja meg. De mindig a nyerseség az, mellyben szendeséget és nyugalmat keres. Eh, a sirás nem kenyerem! Kinek tetszik, pityeregjen. En egy nagyot káromkodom, Úgy csillapul a haragom.*) Igy énekel ő, valóban minden költői kedvesség nélkül. Szépiránti torz közönyösség, tántorgó ittasság, tarka fölhalmozása barokk ötleteknek, gúnylódó gyász és visszaijesztö életmegvetésnek — melly összevissza legfájóbban nyilatkozik Utósó alamizsna cz. költeményében - jellemzik e dalokat. Egy költői gondolat gyakran közvetlen a leggyöngédtelenebb, legprózaibb mindennapiság mellett áll, De én nem vagyok barátja az illy magamagát megsemmitő, magát fölépítő és mindjárt utána vakmerőn és kímélet nélkül leromboló nagyságnak. Szeretném Béranger e mondatának : „J'ai toujours penché á erőire, qu' á certaines epoques les lettres et les arts ne doivent pas étre des simples objets de luxe" — értelmét akkép fordíttatni, hogy a tudományok és művészeteknek sohasem szabad a lapályosság, sivár póriasság és buzogánnyal eziezomázott nyers erőnek tárgyaiul szolgálniok. *) Németül: Weinen ist nicht meine Kost! Such wer wiü im Flenoen Trost. Ich in einem h e i s s e n Kluche — Meinen Zorn zu kühlen suche ! Persze, hogy a fordításban a heiss és kühl antithesis által nyer a költői szépség, melly az eredetiben teljesen hiányzik.