Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)
1845.
Petőfi Napjai: 1845 127 E kar hatalmas bár a tollra, Hatalmasb volna kardra még, A hőskard czinketermetcmhez Ugy-e, dicsőén illenék? Látom csodálsz, s csodálhatsz is mert Nálam nincs ember már nagyobb: Az ebrudon kiröppent Marczi Zöld éneklője én vagyok! *** Szeptember 4. Pesti Divatlap. II. 23. sz. 710. 1. Két testvér (Január, 1845) Szeptember 4. Pesti Divatlap. II. 23. sz. 725. lapján a lapszemlében így reflektál a Honderűnek: „A régi jó Gvadányi Petőfihez. Olly vers, melly ellenségtől jő, s ellenséges indulattal íratott, s mellynek nagyobb része inkább illenék tán magára az íróra, mint Petőfire." Szeptember 6. Irodalmi őr. 5. sz. 33—37 lapokon Császár F. bírálatának befejezése : ,,A' Helység kalapácsa" egészen illő szüleménye Petőfi költőisége e' második időszakának. Műveltebb, sőt csak félig müveit olvasó is, bo zankodással fogja e' könyvet magától eldobni; kendertilózáskor, hol a' lárma nagy, tengerifosztáskor és a' fonóházakban talán örömest hallgatnák 's még meg is kaczagnák, de ott meg majd felét 's alig értik. Ez „Hőskölteménynek" van czimezve, 's helyesen, a' mennyiben egy csapszéki verekedést hősi tettnek czimezhetni! Különös zagyvaléka ez a' legaljasabb póriasságoknak, és néhol a' legszebb, legtisztább költői képeknek. Rímnek semmi hire ezen úgynevezett népies hőskölteményben, mi csak azt mutatja, hogy Petőfi igen tudja, milly tárgyat milly alakba kell önteni, 's hogy Ízlését a' közönségnek, mellynek számára különösen ír, nagyon szem előtt tartja. Versei mértéke egészen ad libitum; sorait majd daktylikus, majd spondaeus lábakon tánczoltatja vagy húzza-vonja, a' hogy jő. A' sok ismétlések legalább is öthat levélnyivel szaporították a' minden tekintetben sovány füzetkét. Például a' tiszteletes kocsisának e' körülírása:
