Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

128 Petőfi-Könyvtár „— — — — a' vitéz Csepű Palkó A tiszteletes két pej csikajának Jókedvű abrakoiója," a' 21. és 22. lapon kétszer, a' 25. ismét egyszer, az 50-51. újra kétszer; 'sat és ezek: „A' kancsal hegedűs, A' félszemű czimbalmos, 'S a' bőgő sánta húzója" a' 22. 1. kétszer, 's a' 44. 1. a' 60. 1. ugyanazon szavakban újra olvashatók; „a' fondor lelkületű egyházfi" 's a' „lágyszívű kántor" 'sat, majd minden lapon, gyakran ismételve, mondatnak el. És ez aztán dús képzelet-erőre mutasson ? Hogy Petőfi e' költeményében sem azt nem tudta, hogy kinek, sem azt, hogy mit és hogyan ír ? szem előtt nem tartotta, mutatja a' nyelv, mellyet használt. Az, mint már emlitém, olly valami zagyvalék, melynek több helyeinél undorodva kénytelen elfordulni a' műveltebb olvasó, mig másoknál szájtátva hallgathatja a' pór, de nem érti. Mutatványul szolgálhatnak a' következő helyek: 6. 1. „De ti a' kiknek szíve Keményebb (?) dolgoknál A' test alsó részébe hanyatlik..." 29. I. „ ostoba filkó." 35. 1 „Én, kit földöntúli izék Földöntúli izékbe avattak." 37. 1. „Mint a' malaczok gazdasszonyaikhoz, Ha kukoriczát csörgetnek." 48. 1. „Jobban felkösse gatyáját —" 49. 1. „Hát te, te süldisznó ?" hogy többeket ne említsek; 's ezekhez járulnak a' pórias, némütt betyáros hasonlítások, mikkel azután a' legkiáltóbb ellentétben állanak a' legvirágosb költői képek és kifejezések ; mint például: