Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

126 Petőfi-Könyvtár Előtte minden rektorok! Bámulj! enyém az! s két országban Mint iistököstark ugy ragyog; Az ebrudon kiröppent Marczi Zöld éntklője én vagyok! Már Csizió megjövendölte, Hogy egykoron hires leszek, Hogy (mi nagyapád sem volt) táblaBirói czimre szert teszek. — Bcranger és Heine nyomában Mint a napszámos izzadok, Az ebrudon kiröppent Marczi Zöld éneklője én vagyok! Volt egy szép hölgy, nem állhatott ki, Ha rá pislogtam, borzadott, Ha zajtaymentémre nézett,

1) Majd nyilalásig kaczagott, De én azért megénekeltem, Ez énekben sok köny potyog; Az ebrudon kiröppent Marczi Zöld éneklője én vagyok! Tudd meg ! tollamból jött világra A helység kalapácsa is, Édesueden röhögnek rajta, Ha hallják: |ankó és Maris. Édes Gergely sem irt ihy szépet, Nem zenge íllyet még torok; Az ebrudon kiröppent Marczi Zöld éneklője én vagyok 1 A kritikus mind szamár, bival, ló, Sok versem rosznak hirdeti, S a föld mindannyi kalapácsa Kalapácsát csak neveti; Mondom: szamár, veszett komondor, ízlése nincs, azért morog; Az ebrudon kiröppent Marczi Zöld éneklője én vagyok I ') „Affectalt különczködésből a Peleskei nótárius hatonmáfárá tevé magát Potófy barátunk, sicut notum est."