Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 115 A' DUNÁN. Folyam, kebled hányszor repeszti meg Hajó fuiása 's dúló fergeteg! 'S a' seb mi hosszú és a' seb mi mély! Minőt a' szívem nem vág szenvedély. Mégis, ha elmegy fergeteg 's hajó: A' seb begyógyul, 's minden újra jó. 'S az emberszív ha egyszer megreped: Nincs balzsam, melly hegessze a' sebet. Milly gyöngéd e' gondolat, milly egyszerűen kedves, milly eltalált hasonlítás! 'S ha a' második szakban a' seb nem ismételtetik 's a' negyedik versből a' tagadó „nem" kihagyatik, mi a' gondolatot correctségéből kivetkőzteti, ki tagadhatná meg a' remekiséget e' nyolcz sornyi versecskétöl ? — Hasonlóan gyöngéd és szép - hogy sok közöl csak néhányat említsek — a' „Két vándor" feliratú is a 11. lapon, 's a' 69. lap az „Utósó alamizsna" czimű, több másokkal a' komolyakból; s a 31. lapon álló „Szeget szeggel" czimű a' s/.eszélyes nemben. Feltűnő különösen ezen első időszakból, hogy a' szeszély nem vett erőt Petőfinél a' komolyabb érzésen, 's músája hajlandóbb volt a' bút és bánatot tisztán énekelni, mint azt mosolygó ajakkal és hunyorító szemmel előadni. A' „bor" e' 47 darab közt csak 8-szor fordul elő, 's az „áldomás" egyszer! de mi egyedül hathat legszomoritóbban a' műbarátra, mutatkoznak már itt is nyomai a' szitkozódási kifakadásnak, noha ritkábban, de mutatkoznak mégis — 1843-ban; mert 1842-ben a' szűz músa fedhetlenül menten tartá kedvenczét ezen, minden mesterművet elrutitó szeplótől! A' 49. lapon először találkozunk ez ép olly váratlan, mint kellemetlen vendéggel „Barátihoz" írván Petőfi, a' 7. szakban felkiált: „De azért nem csüggedünk ám, Á' ki lelke van !" 7*