Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

80 Petőfi-Könyvtár Egyébiránt jelen szükségtelen felszólalásával elég vigyázatlan volt Sz. elárulni azt, hogy a Hírnökben csakugyan ő bírálta meg Petőfi verseit nem tiszta indulattal, hanem a Tavasz miatt keletkezett bosszuállási szenvedéllyel." Petőfi pedig csillag alatt e megjegyzést teszi a szerkesztő üzenetéhez : „ Ugyan szerkesztő ur, mért nem tette ki már ennek az embernek a nevét ? Ha tudná ön, mint vásik arra foga, hogy nevét nyomva lássa! — Petőfi." Április 22. Századunk. 32. sz. 250. lapon Szeberényi folytatja és befejezi a „Leleplezések" cz. s ezúttal III. számmal jelzett czikksorozatát: Kérem a tiszt, olvasót, legyen egy kis béketűréssel, hogy olly sokat bajlódom saját személyemmel; hiszen reménylem, hogy ezalkalommal már elvégzem dolgomat ezekkel az emberekkel. Mint első számú czikkemben emlitém, Petőfi (eredetileg Petrovics) Sándor megtámadására válaszoltam, s azt a Divatlap szerkesztőjének el is küldtem. És azt hiszi talán valaki, hogy megtámadásra vonatkozó feleletet közlötte ? o, az nagyon csalatkozik! A Pesti Divatlap csupán olly czikkeket közöl (és ezeket már más lapokból is átveszi, mint péld. a Jelenkorból), mellyekben neki tömjéneznek, s mély hódolattal emelik ki az ő, és kedves pártfogoltja bokros érdemeit. A helyett ő inkább következő szavakkal utasította azt vissza : „Sz. Lajosnak Petőfit érdeklő feleselése nem közölhető (!?!?!?), miután Petőfi nem nyilvánitá azt, hogy Sz. ur volna verseinek hirnöki bírálója" stb. És ehhez a Pesti Divatlap lógósa következő megjegyzést tesz: „Ugyan szerkesztő ur, mért nem tette ki már ennek az embernek a nevét ? Ha tudná ön, mint vásik arra foga, hogy nevét nyomva lássa! — Petőfi." Tehát válaszom nem volt közölhető. Ej, ej, édes szerkesztő ur, valóban nem? És miért? ha szabad kérdenem. Tán csak bizony azért, mert ez által az ön által ámitgatott közönségnek megnyíltak volna szemei, hogy nem mind arany, a mi fénylik, és önök szerelmetes Petőfijével v.