Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

78 Petőfi-Könyvtár De addig is, mig e'kin engem eltemet, A bor vén istene áldjon meg tégedet. Adjon sok pénzt, jó bort, mint magad kivánod, Magamat ajánlom, maradok barátod Sz. L. Elolvasván ezt az olvasó, itélje meg, van-e itt dicsőítésről csak szó is. Vagy a „derék bordalaid" — szóból magyarázza azt Vahot ? — Én tehát ezennel fölszólítom Vahot Imrét, hogy azon szavait: „Petőfit dicsőítő" lapjában vonja vissza, különben őt hazugnak kénytelenittetem tartani. „Visszautasittatik." Itt azon kérdés támad, volt-e a Divatlap szerkesztőjének joga epistolámat visszautasítani, miután én azt hozzá soha nem küldtem ? Fönebbi munkám t. i. szinte azok közé tartozik, mellyeket — mint előbbi közlésemben volt alkalmam említeni — Petőfihez v. Petrovicshoz küldtem. Itt tehát szép dilemmába kerül a divatlap sultánja és lógósa. Vagy t i. ez utóbbi ugy adta át művemet, mint szerkesztőséghez küldöttet, mi igen nagy gyöngédséget tanusit a baráti viszonyok iránt; vagy pedig Vahot, vagy Vahud, vagy minek is nevezzem, tudta a czinkosságot, s tudva lett Petrovics Sándor boszujának eszközévé. — Osztozzatok a dicsőségen ! — Ugy hiszem az még kevesbbé fogja charactereteket dicsőiteni, mint engem silány epistolám, mellynek senkit sem volt czélja dicsőiteni. De még egy más különös körülmény van a dologban, mellyet megemlítve, szégyenpirral fog állni előttünk az egészen leleplezett két tettes. Ezen epistolát én még 1844 (ezer nyolczszáz negyven negyedik) évi november végén, vagy legfölebb is deczember első 4—5 napjában utasítottam Petrovics Sándorhoz; miért van az tehát, hogy róla csak 1845. évi mart. 9-én tétetik emlités? Vagy ha annyi foglalatossága van a divatlap szerkesztőségének, mikint történt, hogy öt héttel későbben küldött epigrammáimat már régen közlötte ? Valljon tudtok-e erre mentséget mondani, ha csak azt nem, hogy bírálatom előbb nem jelent meg ? „Kivált miután tapasztalni lehet, hogy némelly emberek ugy nevezett barátjaikat szemben dicsérni, álarcz alatt pedig