Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

76 Petőfi-Könyvtár Ti mystificálni akarjátok a közönséget, hogy mellettetek látszik szólni az igazság. Ki érdeklett epistolámat nem olvassa, az könnyen elhiszi e hazugságtokat, s balul fog személyemről Ítélni; de ki azt elolvassa, kénytelen meggyőződni, hogy abban semmi dicsőítés nincs. Föltéve azonban, hogy Petőfi (eredetileg Petrovics) Sándort valamelly oldalról dicsőítettem volna is, következik-e abból, hogy verseinek hiányait elősorolnom nem szabad ? — Hogy azonban a közönség Vahot (előbb Vachott, olim Vahud) Imre ráfogásáról meggyőződhessék, legyen szives érdekelt epistolámat elolvasni: Vág-Völgye oktob. 16. 1844. Meg fogom, barátom én is kisérteni, Levelem szavait versekbe önteni; Nem lesz az olly jeles, mint Vidor Emilé, Vagy mint a magáét Tompa énekeié. Hisz tudja a világ, poéta nem vagyok, Hírnévre igényim nem is igen nagyok; De hogy szintolly szilárd baráti érzetem Irántad, hogy hiszed, gondolni szeretem. S mégis — meg ne itéld azért barátodat — Irigylem, Sándorom, Pesten jó sorsodat, Pesten, hol a borok különböző faja Csak ugy váltván egymást, vidultok általa. De mi, barátom, itt, mi itt ebül vagyunk. Sör mellett busulunk, sör mellett vigadunk, És ha nem olvasom boros verseidet, A szörnyű szomjúság már régen eltemet. Jöjj csak egyszer hozzánk föl és vigadj velünk, Jó zsolnai sörrel majd megvendégelünk, El is énekeljük költőnk „Fóti dal"-át, És bort nem Ízlelünk — az árpa angyalát. Gyakran hallani itt kortesvigalmi neszt, Vélnéd bort isznak ők? Tehát mit? Krumpliszeszt, Annyira korcsosult hős Árpádnak fia, Hogy ilyen moslékra kellett szorulnia.