Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 S hogy mégis bor szinét birja e zagyvalék, O kárhozat! égett bornak keresztelék ; Bor ám az ördögöt; szép bor! ki nem hiszi, Igyék csak, de tudom, a manó elviszi. Én a sok pálinka- és sörivók között, Pajtás, ugy állok, mint hónából száműzött. Sirok, mikint Ovid Pontusnak partjain, Mert nincsen égetőbb, mint szomjusági kin. Igy áll itt a világ — az isten verje meg! — Mért is e hegyeken bort nem termesztenek ? Ha ez soká ugy tart s torkom irt nem talál, Rajtam erőt veend a csontkarú halál. Bizony nem bánom én; mit is remélhetek, Ha ezt határozák az égi végzetek ? — Csak egy van, a mi még fölrázza lelkemet, Hogy, mint illik hozzám, ugy eltemessenek. Jöjj síromhoz te is és hozz vig társakat, Ürítsetek rajta néhány poharakat; Legyen dicső hangjok temetési harang, Derék bordalaid gyászéneklési hang. Papot te rögtönözz, tarts prédikácziót, Beszéld el, mit tevék, mi szépet és mi jót! Mig vig fiú valék poharazás között Társaimmal, kikhez baráti láncz fűzött. E dicső hangokat, ha fogom hallani, Föltűnnek álmimban multam bájnapjai, Mint mulaték veled még mint muzsafival És a hold szekerén utazó Palival. És összeverdesem meredt bokáimat Még egyszer emlékül a siri hant alatt, S egy pohár somlait reám ha öntetek, Megjelen szellemem vigadni köztetek. Hogy tudja a jövő, alant ki nyugszik ott, Sirkő helyett egy bor-ágat plántáljatok, Ha arra téved el a jámbor utazó, Mindjárt mondhassa: „itt fekszik egy szomjazó