Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Baróti Lajos: Petőfi az olaszoknál

Petőfi az olaszoknál 135 Ezt követte a: „Le perle d'amore (Szerelem gyöngyei), Noto, 1903" czimü gyűjtemény, melynek érzelmes tartalma már kevésbé talált visszhangra a beteg Cassone szenvedéstől elgyötört szivében ; mégis bele tudta magát találni a szerelmes ifjú hangulatába s nemcsak hiven adja vissza az eredetinek tartalmát, hanem a gyöngéd érzelmek festésére is mindig megtalálja a kifejezések változatos sorozatából a czéljainak legmegfelelőbbet, úgy, hogy fordításában a magyar költő dalai eredetiekként hatnak. Előszavában, melynek egyik felét magyarországi kedves barátaihoz intézi, másik felét pedig olvasóihoz, leírja Petőfinek Mednyánszky Berta iránt táplált szerelme történetét; de a leány apját Kappel bankárral téveszti össze, akitől Petőfi fogadásból egy izben megkérte leánya kezét. Majd „A hold elégiája", „Furcsa történet" és „Egy gondolat bánt engemet" (a „Fiori Stranieri, De Heine, Platen, Scheffel, Puschkin, De Musset, Petőfi) Noto di Sicilia 1904" czimü gyűjteményben. Négy év múlva pedig a „János vitéz" fordításával állott elő, mely Budapesten a Franklin Társulat kiadásában került ki a sajtó alól. „Petőfi Sándor. L'eroe Giovanni (János vitéz) Budapest 1908" czímmel. E költemény tartalom- és adathű fordításának gördülékeny alexandrinusai is meggyőznének bennünket arról, ha már régen nem tudnók, hogy Cassone volt Petőfinek leghivatottabb fordítója.