Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Kont Ignácz: Petőfi a francziáknál

54 Petőfi-Könyvtár tanszékébe és 1868-ban rendes tanár lett. Röviddel az 1870-i háború előtt a közoktatásügyi minisz­tériumba mint főtitkár jutott államtanácsosi czím­mel. A harmadik köztársaság első közoktatásügyi minisztere, Jules Simon, őt ebben az állásban meg­erősítette, de 1872-ben megvált hivatalától. A követ­kező évben a franczia akadémia Gratry helyébe „a negyven halhatatlan" közé választotta. Taillandier roppant termékeny író volt, aki doktorátusi thesise (Scott Erigène et la philosophie scolastique) óta haláláig a legkülönfélébb, de főleg mégis külföldi irodalmi és történeti kérdésekkel foglalkozott. Müvei közt még most is közkézen forognak „ Histoire de la jeune Allemagne" (1849), „Etudes sur la Révuluton en Allemagne" (1852), „Allemagne et Russie' (1856), „La vie et les oeuvres de Lermontoff" (1856), „Histoire et philo­sophie religieuse' (1860), „Littérature étrangère : Ecrivains et poètes modernes" (1861), „La com­tesse Albany" (1862) „Maurice de Saxe" (1865), „Bohême et Hongrie" (1869), „La Serbie" (1871), „Dix ans de l'histoire d'Allemagne" (1875), „Le général Philippe de Ségur" (1875), „Le roi Léo­pold et la reine Victoria (1878), „Boursault, sa vie et ses oeuvres" (1881). Ez a nagy tudományú, ékestollú író már 1851­ben foglalkozott Petőfivel. Taillandier-nek ezen első dolgozata elkerülte a magyar bibliográfusok figyel­mét, valószínűleg azért, mert egy irodalmi szemle keretében jelent meg a Revue des deux mondes

Next

/
Oldalképek
Tartalom