Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Kont Ignácz: Petőfi a francziáknál

Petőfi a francziáknál 53 ápolása párosult; ő maga is gimnáziumi tanulmányai után a „licencié eil droit" és „licencié ès lettres" diplomát szerezte meg, de korán szakított jogi tanulmányaival és az irodalomtörténeti pályát választotta. Akkoriban e téren csak a hires „Ecole normale supérieure" állt a tanárképzés szolgálatában, mert az egyetemen evvel még nem foglalkoztak. De Taillandier szülői nem akarták, hogy fiuk bennlakó legyen. 1840-ben Németországba küldötték. Heidelbergben és Münchenben, amely utóbbi városban a nagy Schellinggel lépett közelebbi érintkezésbe, végezte tanulmányait és vizsgázott is, ami a német nyelv oly fokú tudását feltételezi, ami akkoriban Francziaországban vajmi ritka volt. Villemain, az akkori közoktatásügyi miniszter 1841ben a strassburgi egyetemre nevezte ki rendkívüli tanárnak a „Faculté des Lettres' karhoz; onnan 1843-ban Montpellier-be helyezték át. Ugyanabban az évben kezdte el működését a Revue des deux mondes-nál, ahol tanulmányai sürüen jelentek meg egész haláláig. Husz évig maradt Dél-Francziaország hires egyetemén, de mint egyik életirója mondja, ha a másoaik császárság közoktatásügyi miniszterének. Rouland-nak, engedni akart volna, aki azt kérte tőle, hogy ne dolgozzék többé a hires Revue-be, melyet akkoriban liberális szellemben szerkesztettek s amely az oppositiohoz tartozott, jóval előbb jöhetett volna a párisi egyetemre. Igy csak 1863-ban mint SaintMarc Girardin helyettese jutott a „poésie française"