Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Vikár Béla: Petőfi az északi népeknél

258 Petöfi-Könyvtár 39—40. 1.) s az ő tirádáival, melyek annyira idegenek Petőfitől ; pl. Petőfi : Ha festő volnék : egyebet sem, Csupán felhőket festenék. Dux: Als Maler würde ich jedes Bild Durch Wolkenglanz beleben. Ridderström : Som konstnär ville hvarje bild Med deras glans jag lifva. Azaz: mint művész minden képemet az ő fényükkel élénkíteném. A német békó, melyet fordítónk fölvett, rettentő sebeket ejt rajta lépten-nyomon. Petőfiből alig marad valami. 43. Storken. (A gólya.) Kertbeny a „Lieder aus der Fremde" cz. hannoveri 1858-iki gyűjteményből közli (32—36. 1.) a többihez képest elég tisztességes fordítást. Ennek pontos másával szolgál R. A „szomszéd határt", a 8. versszak végén, németünk alaposan félreértve, „des Nachbars Wiese"-nek : a szomszéd (!) rétjének fordítja. Egészen így R. is. Mind a ketten elkalandoznak Petőfitől „egész a szomszéd határba". 44. Pustan om vintern. (A puszta, télen.) Kertbenynél ^(42—44. 1.), mint már láttuk, Die Puszta des Winters. A pusztulásra czélzó szójátékot : Hejh, mostan puszta ám igazán a puszta ! Kertbeny meg sem is sejtvén, nem fordíthatta le; annál kevésbbé a hozzá lánczolt Ridderström.