Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Vikár Béla: Petőfi az északi népeknél

Petőfi az északi népeknél 251 Ich hing an ihrem Munde — stumm ! So wie die Frucht am Baum sich wiegt. 30. Stamboksblad: (E. R. kisasszony emlékkönyvébe.) Az emléksorokat tizennégyről tizenhatra nyújtja ki, amint Kertbenynél*) találta. E szövegtoldás ellenére sokat, a legszebb részt elejtik mind a ketten. Petőfi csupa költészet, Kertbeny és R dderström csupa laposság, elcsépelt kongó frázis. Néhány sorban ennyit vétkezni fordítónak szinte elképzelhetetlen. Petőfi : Tavaszszal menj ki a szabadba, Hol friss patak suttog szaladva, Kergetvén az est szellejét, Mely a virágok illatával És a csalogányok dalával Fut a mezőben szerteszét, Míg mosolyogva néz le rája A csillagok s a hold sugára. Ridderström pedig — Kertbeny nyomán — így: Sétálj ki, gyermekem, tavaszi nap estéjén, mikor a csak imént fölébredt erdő- és mezőről friss szelek suttognak a tájon át és fodrozzák a tiszta patak vizét, ott ez vigan siet a völgyön át, a csalogány csendes panaszai közben, várj aztán, míg éj idején fölkel a hold és ezer csillag fénylik. Ez nem Petőfi. Súlyosbítják a bajt, mely úgyis elég nagy, fordítónk svéd nyelvének hiányosságai, finn-svéd tájszólási formák alkalmazása, sűrű erői) 58-59. 1.