Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Vikár Béla: Petőfi az északi népeknél

250 Petöfi-Könyvtár S ha ledőlök lovamról, jöjj akkor s adj még egy csókot nekem, bucsúcsókot, te, oh szent szabadság, az ég gyermekei közt a legszebb ! 29. Öfvcrflödig omsorg. (Füstbe ment terv.) Honnan vette a derék finn-svéd fordító ezt a czímet („Fölösleges aggodalom"), amelyet Petőfi adott egy kései költeményének s amely ide sehogysem illik, megfoghatatlan, mert hisz aggodalomról szó sincs a költeményben. De ez még hagyján. A Kertbeny használta, egyenlő hosszúságú sorok (négyes jambusok) elég jól gördülnek ugyan, de annál nagyobbat zuhan a költemény vége, hol a mondat megtörik és a megragadó képpár is — gyermek az anya ajkán : gyümölcs a fán — csorbát szenved : Och ändtligen ! — Jag störtar in, Och hon tili mötes min — och se'n Vid hennes barm jag hängde — stum, Som frukten hänger vid sin gren. Azaz : És végre ! — Berohanok, és ő fogadásomra jön — és aztán az ő keblén függtem — némán, mint gyümölcs az ágán függ. Ily érvágások az alapszöveg költőiségén gyakoriak fordítónknál. Legtöbbször ugyan Kertbeny hű követése miatt, de olykor — mint ebben az esetben is — a fordító saját hibájából. Kertbenynél x) a hűség ezúttal csaknem kifogástalan : i) Id. m. 58. I.