Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)
Lenkei Henrik: Petőfi német fordítói
22 Petőfi-Könyvtár latába, mind érzékenyebbekké téve a lemezeket Petőfi egyéni sajátságainak feltüntetésére, mind mesteribbé az ecsetet a művészi retouche számára. Egyelőre azonban a hatvanas évekig majdnem teljes némaság uralkodik a fordítók táborában. Mintha a korszak letargiája ragályozta volna meg őket is, megbénítva és lánczra verve közvetítő, lelkesedő kedvöket. Kertbeny mellett, aki még ekkor is fáradhatatlanul ontotta tovább tákolmányait, csupán a porosz származású Opitz Tivadar hozakodott elő Heckenastnál 1864-ben és 67-ben megjelent uj fordításaival. Majdnem az összes költeményeket ültette át német nyelvre. De még soha úgy nem bántak el költővel, mint ez a botfülű, fakezű és taplónyelvü tolmács Petőfivel. Igaz ugyan, hogy jobban értette meg az eredetit, mint Kertbeny (akivel éles polémiákat folytatott), de a versei a legrettenetesebb csinálmányok, miket a német nyelv s a fordító irodalom felmutathat. A döczögősség, az erőltetettség, a laposság orgiái dúlnak e lapokon s minden hibája mellett is igazat kell adnunk szegény Kertbenynek, ha Prágában megjelent gyűjteményének előszavában ily módon tiltakozik a fordítás ellen: „Ungarn riskirt, dass der ursprünglichste Genius seines Nationalwesens, die poetische Blüthe des Erwachens seines Volksbewusstseins als Vogelscheuche gegen des Ungarthum figurieren soll." Ilyenek fordulnak elő ennél a szerencsétlen fordítónál :
